Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])

Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben

A reformellenzék programja nehezen született meg. Szatmár megye vállalt kezdeményező szerepet és kis számú, de aktív reformergárdája még 1841 februárjában közgyűlési határozattá emelte 12 pontos - már említett - programját; a maradiak ellentámadása azonban hamarosan visszavonta a döntést. Kossuthék vigaszául szolgálhatott, hogy 14 megye sajnálkozását fejezte ki a közteherviselés szatmári bukásán. Kossuth és társai levonták a következtetést: korai még a programkészítés, a konkrétumok részletezése megosztja az ellenzéket is. Évekig nem kísérleteztek tehát összehangolt programmal, de természetesen törekedtek a főbb reformok egyenkénti napirenden tartásával. 1843-ban az országgyűlési követutasítások viszont alkalmul szolgáltak a reformkívánságok számbavételére. A Pest megyei utasítás megfogalmazásában jelentős szerepet vitt Kossuth, s a vezérmegye munkálata országszerte példaként szolgált. Tartalmazta az érdekegyesítést, a közteherviselés jegyében a házi adó nemesek általi fizetését, a magyar nyelv államnyelvvé tételét, a városok igazgatási rendezését és demokratizálását, az ősiség eltörlését, a megegyezéses örökváltságot (Kossuth itt taktikázni kényszerült), beleértve a földdel való megváltást is, valamint az országos pénztár felállítását is közcélokhoz. E pénztárba kerültek volna a védővámból származó összegek, az egyházi javak egy része (ez nóvum volt, s nagy vitát váltott ki országszerte; eredetileg Szemere Bertalan javaslatára Borsod tette követutasítása részévé), s ide került volna a külföldön élő magyarokra kirótt igen magas adó is. Az országgyűlés után az adminisztrátori rendszer kérdése, a Védegylet és a vámkérdés dominált. Deák sokáig ellenállt a programkészítésnek. Az 1846-os galíciai parasztfelkelés, majd a konzervatívok párttá alakulása és programja 1846 novemberében kikényszerítette a fordulatot. Kossuth 1846 karácsonyán megjelent cikkében a pártalakulást sürgette kis, de tudatos sereggel. 1847. március 15-én az ellenzék országos konferenciája elfogadta Kossuth javaslatát és júniusban megszületett az Ellenzéki Nyilatkozat. Az alapvetést Kossuth végezte el, Szemere, Lónyay