Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdmann Gyula: Kossuth Lajos szerepe és jelentősége a reformkor 1840-es éveiben
szet kívánta. „Európa szerte csak a koldus adómentes, minálunk az úr. Minálunk a koldusok s cselédek privilégiumával a nemesség bír. Ezen állapotot lehetetlen fenntartani... ha megadjuk magunkat idején-korán, az igazságnak leszünk adózók, de maradunk birtokosok... ha meg nem adjuk magunkat, szintúgy leszünk adósok, de aligha maradunk birtokosok... A józan választás, úgy hiszem, nem nehéz dolog." 16 Az érdekegyesítés politikájának része volt a megyegyűlésben, országgyűlésen képviselet nélküli jogfosztottak képviselete, a népképviselet. Kossuth a minél szélesebb választójogi reform híve volt, de itt is ügyelni kellett a mérsékelt fokozatosságra, így a jobbágyság esetében előbb a jobbágyfelszabadítást, majd az azt követő megyei és országos képviseletet szorgalmazta, mérsékelt cenzus alapján. A szabad királyi városok esetében viszont az arisztokratikus beligazgatás, az igen kevesek által választott és önkiegészítő testületek reformja, a mérsékelt cenzuson alapuló városi választójog megadása után szélesítette volna a városok országgyűlési képviseletét is, felszámolva azt az igazságtalanságot, mely szerint az összes királyi város együtt bírt egyetlen szavazattal, míg a megyék mindegyike egy-egy szavazattal rendelkezett. Nos, éppen a közteherviselés és a városi kérdés bukott meg Bécs és a főrendek ellenállásán 1843/44-ben, az országgyűlésen. Az országgyűlés kezdetén sokan bíztak az eredményességben. Egyesek hittek abban, hogy a bécsi kormányzat az 1840. évi amnesztia után a mérsékelt reformok támogatója lesz. Erre utaltak az ún. királyi propozíciók (az országgyűlésnek javasolt tárgykörök) is. Maga Bécs indítványozta ugyanis az új büntető törvénykönyvet, az adófizetőket súlyosan terhelő katonatartás (szállásolás és élelmezés) reformját, a Duna szabályozását, a városok törvényhozási részvétele reformját, a közlekedés javítását, a hiteltörvények korrekcióját. Hamarosan kiderült azonban: a kormányzat csak az időt húzta, minden érdemi reformot, amely a 16 „Adó" - Hetilap, 1846. december 15. Közli: Pajkossy: i. m. 93.
