Erdész Ádám: A magyar függetlenség jelképe. Békés megye 2002. évi ünnepi Kossuth-konferenciájának előadásai (Gyula, 2002 [2004!])
Erdész Ádám: A Kossuth-kultusz Békés megyében
cák házain is megjelentek a zászlók. Ugyancsak a nagyfokú azonosulásra utal az, hogy olykor a város kereskedői az ünnep idejére bezárták üzleteiket, s a megyeszékhelyen arra is volt példa, hogy a kirakatokat az ünnepnek megfelelően dekorálták. A települések által szervezett nagy ünnepeken a szónokok a város, a megye vezető tisztségviselői közül kerültek ki. Olykor a lelkészek valamelyike kapta a megtisztelő megbízást. A nagyszabású ünnepeken, amilyen a három központi színtéren zajló békéscsabai szoboravatás volt 1905-ben, megszólalt a város bírája, az ünnepi istentiszteleten nagy ívű beszédet mondott az evangélikus felekezet egyik tekintélyes lelkésze, majd a városházán a község első jegyzője következett. A szobor előtti téren a szerző tolmácsolásában elhangzott egy óda, azután a megye békéscsabai születésű alispánja mondta el gondosan felépített beszédét. A Himnusz elhangzása és a szobor leleplezése után röviden megszólalt Kossuth Ferenc is. Tehát általában ezeken az ünnepeken az adott helyi társadalom egészét képviselő személyek kerültek beszélő pozícióba. Milyen Kossuth-kép jelent meg a sokak által hallgatott, s élményként megélt ünnepi beszédekben? A beszélők szinte kivétel nélkül a szakrális szférába helyezték Kossuthot. Volt olyan szónok, aki áttétel nélkül a Megváltó szerepében láttatta őt. „Ma száz éve Monokon - kezdte beszédét a gyulai centenáriumi ünnepség szónoka - egy kicsiny faluban, egyszerű, szerény nemesi kúriában a családi boldogság tiszta verőfénye ragyogott... Ki gondolta, ki sejtette volna, hogy ez a verőfény nem egy család öröme, nem egy család boldogsága, hanem egy ország, egy egész nemzet tündöklő napja leend; hisz semmi égi jel nem tudatta, hogy századokon át elnyomott szenvedő népünknek, szegény magyar hazánknak megváltója született/' 47 A koncepciózusán felépített beszéd bevezetőjében a szónok a vallás és a haza fogalmát mint egymást feltételező eszméket összekapcsolta, hangsúlyozva, hogy egyik a másik nélkül nem létezhet. Az orosházi 47 Kossuth Lajos 100 éves születésének emlékezete. Gyula, 1902. 7.