Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Bihari Klára (1917-1997) próza- és drámaíró

Barát Endre (1907-1976) író, újságíró felesége. Folyamatosan mesékkel lép a gyermekolvasók elé, de a köztudat prózaíróként tartja számon. A nőolvasók érdeklődését fölkeltő Brigitta nővér és a Szomjúság című köteteiért 1958-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Pomogáts Béla irodalomtörténeti összefoglalójában Bihari Klárát „a valóság krónikásai" csoporthoz sorolja, a Palotai Boris, Thury Zsuzsa, Oravecz Paula, Móricz Virág alkotta „ötökhöz". Prózai alkotásaiban a mindennapi élet jellegzetes, leggyakrabban előforduló társadalmi és erkölcsi kérdéseivel foglalkozik. Átéléssel ábrázol tragikus női sorsokat, szerelmi viszonyokat, házassági válságot. Közéleti felelősséggel és megértő figyelemmel hajol a fiatalok felé, akiknek magatartása meglehetősen eltér a felnőtt társadalométól, saját eszményképet és életformát alakítva ki. 1965 szeptemberében hazalátogatott Nagyszalontára és bejárta gyermekkorának kedves színterét. - Budapesten hunyt el 1997. június 6-án. Termékeny alkotó munkásságáról harmincnál több könyve tanúskodik. Fontosabb művei: Versek (1937); Két anya, Orkán, Hat sápadt katona, Kutató Sámuel, Férfi nélkül, Én vagyok te (színművek, 19471959); üj tündérország, A kis tündér, Csillagok pásztora, A fekete tündér lánya, Lórin és Lilia (mesék, 1948-1986); Brigitta nővér (elbeszélések, 1956); Szomjúság (regény, 1957); Tisztességes asszony (elbeszélések, 1960); Holnap (regény, 1961); Mené tekel (regény, 1963); Magányosok (regény, 1966); Az áldozat (regény, 1968); Miért? (regény, 1969); Nincs tovább (regény, 1974); Asszonyi szolgálat (regény, 1977); Elvált asszony (regény, 1983); Az öregasszony és a végzet (elbeszélések, 1989); A táncoló szatír (regény, 1990).