Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)
Földi János (1755-1801) orvos, természetbúvár, nyelvtudós, költő
Szülővárosában tíz osztályt végez, majd 18 évesen a debreceni Református Kollégiumban folytatja tanulmányait. 1773 áprilisának elején véglegesen búcsút mond Nagyszalontának, soha többé ide vissza nem térendő. A főiskolán a már kipróbált módon teremti elő a betevő falatot: szolgadiák a tehetős tógátusok mellett, de anyagiak híján kénytelen két ízben is megszakítani stúdiumait; tanítónak megy, akárcsak hat évtized múlva Arany. Már 29 éves, amikor teljesül ama vágya, hogy a pesti egyetem orvosnövendéke legyen. Itt kapcsolódik be az irodalmi életbe és rövidesen tevékeny tagja lesz a nyelvújító mozgalomnak. Diplomájának megszerzése után 1788-ban Szatmár megyébe, három év elteltével Hajdúhadházra, végleges helyére kerül orvosnak. Ez időtől fogva sűrű levelezést folytat Kazinczyval, akinek hatására komolyan foglalkozik a filológiával. Rendszerezett magyar nyelvtanával egy pályázaton 26 aranyat nyer; munkája a híres Debreceni Grammatikának válik alapjává. Költői munkássága - versek és műfordítások - már azért is jelentős, mert a 18 évvel fiatalabb Csokonai az ő buzdítására kezd a poézissal behatóan foglalkozni. Biztos keresethez jutva megházasodik. Apósa, Weszprémi István irodalomkedvelő orvos révén ismeretséget köt Debrecen akkori neves személyiségeivel, sőt Diószegi Sámuel botanikussal és Fazekas Mihály íróval sógorsági kapcsolatba kerül. Családi gondjai növekedésével felhagy korábbi irodalmi, nyelvészeti foglalatosságával, és csak a természettudomány iránt érdeklődik; a Linné által megalkotott rendszert igyekszik anyanyelvünkre átültetni. Az állattannal el is készül, de a megkezdett növénytani jegyzet - váratlan halála miatt - kéziratban marad. Ennek ellenére a ma is használatos állat- és növénynevek jórészének hivatalos lajstromozását Földinek köszönhetjük. Tudományos érdemei elismeréseként a jénai Természettudományi Társulat tb. tagjává választja, míg Révai Miklós a létrehozandó Magyar Akadémia egyik jövendő erősségeként emlegeti. Boldogtalan házassága és elsőszülött fiának elvesztése sietteti halálát. Negyvenhat évesen, 1801. április 6-án, Hajdúhadházon hunyt el. Arcvonásait művész ecsetje nem örökítette meg. (A mellékelt portré Traian Goga nagyváradi festőművész munkája, egy magyarországi grafikus képzeleti ceruzarajza nyomán). Azonban többet mond el róla Csokonainak Dr. Földi sírhalma felett című verse, amelynek ezek a legjellemzőbb szakaszai:
