Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Erdélyi József (1896-1978) költő

A hatvanas években ismételten fölkeresi városunkat, itteni rokonait. Budapesten halt meg 1978. október 4-én. Gazdag örökséget hagyott reánk: 41 kötetnyi verset, illetve esszét és prózát. Emlékének továbbélése, életművének megbecsülése fejeződik ki abban, hogy egykori iskolavárosában, Nagyszalontán utcát neveztek el róla, Árpádon pedig - a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ajándékaként - halhatatlanságát hirdető márványtábla került a templom falára. Pontosabb munkái: Ibolyalevél (versek, 1922); Világ végén (versek, 1924); Az utolsó királysas (versek, 1928); Téli rapszódia és három mese (versek, 1934); Eb ura fakó. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (1937); Fehér torony (válogatott versek 1913-1938, 1938); Örök kenyér (verses elbeszélés, 1938); Árdeli szép hold. Egy költő gondolatai a magyar nyelvről (1939); Látjátok feleim. A Halotti Beszéd költészete (esszé, 1939); Emlék (összegyűjtött versek, 1940); Niobe (verses hitregék, 1941); Zenélő kecske (verses mese, 1941); A harmadik fiú (önéletrajz, 1942); Fegyvertelen (önéletrajz, 1942); Toldi-kéz (versek, 1943); Visszatérés (versek 1945-1954, 1954); Csipkebokor (versek 19191954, 1955); Csillag és tücsök (versek, 1963); Esti dal (versek, 1969); Zengő csillag (versek, 1976); Aranyalma (kiadatlan versek 1917-1978, 1982); Fehér torony I-II. (összegyűjtött versek, 1995).