Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Erdélyi József (1896-1978) költő

Harmadik fia lettem én, s én örököltem álmait, az ő hamu alatt parázsló világhódító vágyait. Meglátásom szerint, szüleinek jelleme, egyénisége igen hasonlított a Móricz Zsigmondéhoz: itt is az apa testesíti meg a feltörő erőt, míg az anya az otthon melegét és a kulturális igényt. Önéletrajzában utóbbiról így vall: „Fonó helyett olvasó-kör volt nagyapáméknál. Anyám így ismerte meg Csokonait, Gvadányit, Petőfit, Aranyt, a népies költészet remekeit. Döntő jelentősége van ennek a családi körnek abban, hogy belőlem költő, író lett". A négy elemit Árpádon járja, s közben, 1907-ben a család Erdélyire változtatja a nevét és reformátussá lesz. A gimnázium első két osztályát még a régi, a következő kettőt az új épületben végzi, ahol osztályfőnöke a jeles dr. Móczár József, itteni élményei számtalan versében bukkannak föl. íme, egy töredék: Külsőbagos, Belsőbagos, én is szalontai lakos, én is szalontai diák voltam, mikor nyílt a virág. S nyílt a világ: szökőpálya, alosztályból felosztályba. A poézishez is itt kap kedvet: „Sok verset írtam már akkor a Gacsókert felé, a szíkfüves legelőn. Szemes Károly, maga is költő-diák, avatgatott a versírás titkaiba. Ő adta kezeimbe Arany János tanulmányát a magyar verselésről." A cselédház szülötte a társadalmi felosztályba lépést úgy képzeli el, hogy tanító lesz. Elhagyja hát Szalontát és beiratkozik a dévai képzőbe. Mivel az ottani intézeti élettel nem tud megbarátkozni, Mezőtúron folytatja. - Pedagógus mégsem lett belőle, mert várta a galíciai front. 1915ben bevonul és végigharcolja a világháborút. Amikor leszerel, tüstént beiratkozik a debreceni egyetem jogi karára, de a román hadsereg közeledtének hírére vöröskatonának áll. Az eredményt a történelemből ismerjük.