Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Bihari Klára (1917-1997) próza- és drámaíró

BIHARI KLARA próza- és drámaíró 1917. december 8-án született a Duna utcai, ötgyermekes Baumann családban. Édesapja a Korda-birtok intézője, így polgári igényű, de paraszti gondokat görgető környezetben nő fel. Tanulmányait szülővárosa zsidó iskolájában kezdi, majd a román nyelvű leánygimnáziumban folytatja, de otthon és baráti körében magyarul beszélnek. Gyermekkora és felserdülése éveire emlékezve így vall önmagáról: „Nagyszalonta nemcsak táji, nyelvi kötöttséget jelent számomra. Az élet jelenségeit sűrítő, a lét és létezés drámáit szégyenlősen vagy tagadó szigorral rejtegető, mégis lemeztelenítő kisváros éppen koncentrált mivoltában hívta föl figyelmemet az emberi viszonylatok, osztályellentétek bonyolult és szélességében alig befogható szövevényére." Korán ébredező írói vágyait megvalósítandó, búcsút mond szülőföldjének, családjának, és Budapestre költözik. Kenyerét gépírónőként keresi meg, majd átvált az újságírói pályára, miközben Eratoval, a szerelmes versek múzsájával barátkozik. Alig húszéves, amikor első kötete, a Versek megjelenik. Induló literátori tevékenységét a háború s a deportálás szakasztja meg. Hazatérése után Melpomenéhez, a tragédiaköltészet múzsájához pártol át. Színműveit - Budapest és Szolnok után - Németországban, Svájcban, Olaszországban is sikerrel játsszák. Ebben az időben lesz