Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Zilahy Lajos (1891-1974) próza- és drámaíró, lapszerkesztő

tüntetik ki. Szinte évente jelennek meg új könyvei; ezek mellett publicisztikai tevékenysége sem szünetel. A harmincas években egyre nagyobb szerepet vállal a politikai élet színpadán: szervezi a részben ellenzéki Új Szellemi Frontot; 1934-1936 között főszerkesztője a Magyarország c. napilapnak, 1940-1944 között a Híd című képes hetilapnak, ahol Móricz Zsigmondtól prózát, Németh Lászlótól esszét, földijétől, Sinka Istvántól verseket közöl. Saját filmvállalatot alapít Pegazus néven, s itt maga rendezi szövegkönyveinek látványváltozatát. Több paraszt- és munkásíró indulását támogatja, és alapítványt létesít a Kitűnőek Iskolája számára. 1937-ben, Kolozsváron jártakor fölkeresi a román írókat. George Sbârcea emlékkönyvébe a következőket jegyzi: „Legnagyobb emberi és írói feladatomnak érzem a Duna-völgyi népek testvériségéért harcolni". A II. világháború kitörése után szembefordul a fasizmussal, társadalmi reformokat hirdet, de a kommunista túlzások kizárásával. A szülőföld hazahívó erejét példázó Fatornyok című drámáját a német megszállás idején betiltják. Az 1945-ös fordulatot őszinte reménnyel köszönti, és tevékeny közéleti szerepet vállal. Szent-Györgyi Alberttel együtt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, az irodalom és Tudomány című folyóirat főszerkesztője. Reményei hamar szertefoszlanak. A proletárdiktatúra bevezetése után a párt legfőbb vezetői Magyarország elhagyására kényszerítik. Tollát az Egyesült Államokban sem pihenteti. Megírja A Dukay-család című regényfolyamot, a magyar arisztokrácia erkölcsi széthullásának trilógiáját. A jobboldali emigrációs szervezetektől, akárcsak a honi kommunistáktól következetesen elhatárolja magát. Amikor Kiss Ferenc orvosprofesszor visszatérésre biztatja, nem mond ellent. Mihelyt itthon irányában enyhül az ellenséges légkör, a hazatérés mellett határoz. Újvidéken vásárol házat, és az illetékesekkel Budapestre való áttelepülése körülményeiről tárgyal. 1974. december 2-án bekövetkezett halála megakadályozza tervének teljesülését. Hamvait - végakaratához híven - a magyar főváros egyik sírkertjében helyezték el, majd - a nagyszalontai Arany Egyesület kérésére - 25 év múltán az urnát a Nemzeti Panteonba vitték át. Szülővárosához fűződő lelki kapcsolatát írónk élete végéig hűséggel őrizte, amit számtalan verse, novellája bizonyít. Az iránta való tiszteletet földijei megannyi alkalommal bizonyították. 1990-ben - ünnepé-