Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Debreczeni István (1887-1973) református lelkész, irodalomtörténész

DEBRECZENI ISTVÁN református lelkész, irodalomtörténész 1887. május 18-án született kisiparos fiaként a Toldi utcában; amint visszaemlékezésében írta, „kertünk összeért a Csonkatorony kertjével". A református „nagyiskolában" végzi az elemit és a gimnázium alsó osztályait. Ekkortól számítható kötődése az Arany-hagyományokhoz. „Két éven át, harmadik és negyedik gimnazista koromban, minden vasárnap ott őrködtem a múzeum akkori felelőse, Király József tanárom mellett, s egyre közelebb kerültem Aranyhoz." Miután 1910-ben, Debrecenben befejezi teológiai tanulmányait, hazakerül és a költő vejének, Szél Kálmán esperesnek lesz segédlelkésze. A helyi Arany-kultusz fenntartásában principálisának munkatársa és miután az bizalmába fogadja, számtalan életrajzi, irodalomtörténeti adatnak teszi részesévé. Egyébként e kötődés családi gyökereit maga Debreczeni tiszteletes úr tárta föl: „Anyám sokszor emlegette, hogy apja, tehát anyai nagyapám mint szegény árva fiú a még félig diák, félig tanító Aranynak mendikánsa, szolgadiákja volt a szalontai gimnáziumban. Apámtól megtudtam, hogy Debreczeni János csizmadia céhmester, akitől Arany első és egyben utolsó házát vette meg a piactéren, nagyapám testvére volt." - E témáról a továbbiakban így vall: „Jól ismertem a költő Sára nénjének unokáját, Jámbor Mihályt, és bizalmas viszonyba jutottam vejével, Szél Kálmán szalontai lelkésszel, aki elmondta Juliska halála történetét." E körülmények arra predesztinálják, hogy papi hivatása mellett Aranyhoz kapcsolódó irodalomtörténeti kutatással foglalkozzék. Búvárkodásai a költő és szülővárosa közötti kapcsolat tisztázására, jellemének pontosabb körvonalazására és a helyi emlékek feltárására összpontosulnak. Dolgozatait a nagyváradi Magyar Szóban, a nagykőrösi Arany János Társaság Evkönyveiben, a Nyugatban, majd a romániai magyar irodalmi lapokban és folyóiratokban teszi közzé. 1914. febr. l-jén Szél Kálmán utódaként parókiális lelkésszé választják. E minőségében 1925 márciusának elején ő látja el Arany Ju-