Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)

Arany László (1844-1898) költő, műfordító, közgazdasági és politikai közíró

ARANY LÁSZLÓ költő, műfordító, közgazdasági és politikai közíró 1844. március 24-én a főtéri jegyzőlakban születik Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként. Amikor Petőfi először keresi fel költőbarátját, a hároméves, virgonc kisfiú - a helyi emlékezés szerint lovat kér a vendégtől. Vágya ugyan nem teljesül, de helyette ajándékul kapja a magyar gyermekirodalom örökszép alkotását, amelynek indító soraira mindannyian emlékezünk: „Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom, bomtom..." Nemcsak halhatatlan lírikusunk, hanem apja, legnagyobb epikusunk is verssel, a Fiamnak cíművel fordul hozzá: „Óh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ." E sorokból kiérezzük: szülei féltő gonddal, szeretettel nevelik hitre és emberségre a kisfiút, akit ízes magyar beszédre nyelvünk legnagyobb művésze oktatott. Tehetséges, élénk és tanulékony gyermek; amikor házitanítóskodó édesapja mellett néhány hetet Geszten tölt, Tiszáék igen megkedvelik és „marokvas"-nak becézik. Hét és fél éves koráig az ó-torony közelében él. 1851 őszén szüleivel - a már ismert ok miatt - Nagykőrösre költözik. Itt végzi az elemit s a gimnáziumot, ahol édesapja tanítja az irodalmat, a poétikát és a klasszikus nyelveket. - Igen korán reá talál a Parnasszus felé vezető ösvényre. 18 évesen jelenik meg első könyve, Eredeti népmesék címmel, amely tartalmazza a nénjével, Juliskával együtt összeírt, Szalontán és Nagykőrösön hallott történeteket. Ezek népmesevilágunknak nap-