Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei (Gyula, 2001)
Rozvány György (1819-1902) ügyvéd, helytörténész és Arany-kutató
bizonyosat nem tudunk. A református iskola és a parókia között húzódott a „görög zug" (napjainkra már beépült); valahol itt állhatott a család jómódról tanúskodó otthona. A szalontai elemit követően középiskolai tanulmányait Aradon, Nagyváradon, Temesvárott végzi, a jogot Késmárkon (Kezmarok) és Debrecenben. 1840-ben Pesten szerez ügyvédi diplomát. Egy évvel korábban Beöthy Ödön - Bihar vármegye szabadelvű pártjának alapítója -, magával viszi a pozsonyi parlamentbe, ahol az Országgyűlési Tudósítások szerkesztésében vesz részt. Az ő feladata lesz, hogy a kegyelemmel szabaduló Lovassy Lászlót a brünni börtönből hazahozza. Jogászi pályáját a Bánátban, a marienfeldi uradalomban kezdi. Hat év múltán hazatér és több mint fél századon át a helyi közélet kiemelkedő tagjává, a művelődési mozgalom serkentőjévé, az induló hetilap szorgalmas munkatársává válik. 1848 júniusában ő terjeszti elő Arany jelölését az első szabad képviselői választáskor. A sikertelenség nem az ő vétke. A szabadságharc kitörésekor fegyvert ragad. Részt vesz a perlászi, majd a piski csatában; Bem tábornok több ízben futár feladattal bízza meg. utolsó beosztásában Ormay Norbert hadsegéde. - Haynau retorziójának csupán azért nem esik áldozatául, mert hazafias felbuzdulásában másfél éven át Rozványiként írta a nevét. Ezt a vizsgálatkor tagadta. (Vö. Jókai: A kőszívű ember fiai című regényében az Edmund és az Eugen névcserével.) Alkalmazkodó természetével magyarázható, hogy ügyvédi irodáját a Bach-korszakban is megtarthatta, sőt 1859-ben közjegyző, majd 1867-1869 között Nagyszalonta főbírája. - A fentiek ellenére Rozvány György ízig-vérig lokálpatrióta: javasol, felszólal, cikkezik, szenvedélyesen harcol városa fölemelkedése, közéletének polgárosulása és lakóinak művelése érdekében. Fiatalos lendülete idős korában sem lanyhul, tenni akarása nem szünetel. A megnyitott múzeum számára három olajfestményt készít: Arany, mint nemzetőr; az ősi schola reformata; a költő szülőháza. Kár, hogy a szakismeret híján készült képek az idők folyamán tönkrementek. Sokoldalú munkásságában Arany mindenekelőtt történetírói tevékenységét értékelte, míg az ő életéről, ifjúságáról közölteket fenntartással, helyenként bírálattal fogadta. Szerzőnk egyike azon magyarországi historikusoknak, akik korán felfigyeltek a társadalmi ellentétekre s a hajdúk meghatározó szerepé-