Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A 12 éves apátplébános
No, lett erre nagy öröm az egész szobában. Valahogy az ősz végi zimankóban már a karácsony melege lengte át a termet. - Tehát, ha jól értem, kedves mester uram, ön minden pár használt csizma helyett díjmentesen adna nekünk 1 pár gyermekcipőt! - mondta belelkesedve a báró. S nekünk a szükséges 100 párból csak annyit kellene páronként 4 pengőjével kifizetnünk, amennyihez nem jut csizma!? - Valahogy így, de mégsem teljesen jól tetszett mondani méltóságos uram, mert én 1 pár csizmából 2 pár gyermekcipőt készítek úgy, hogy a legkisebbeket szabom ki ezeknek a szárából! Az igaz, hogy az így készült cipőcskék talán nem lesznek olyan szépek, mutatósak, mint az új bőrből készültek, de azért jó melegek, tartósak lesznek. Sőt, amelyekhez esetleg jó zsíros vagy vixosbőr csizmákat kapok, azok még a vizet és a sarat is jobban fogják bírni. Azokat érdemes lesz a sáros külvárosi utcákban lakó gyermekek számára elkészíteni, fejezte be a mester. Erre a nem számított örömre a báró úgy elérzékenyült, hogy megfényesedett a szeme (ami nála nem volt ritkaság, különösen, ha lelkileg megtelt valami nemes töltettel). Megrázta a mester kezét, s csak annyit mondott: - Köszönöm, kedves mester uram a nagylelkűségét. A karácsonyi Jézuska áldja meg munkáját és kedves családját is! - Én azt hiszem, méltóságos uram, hogy itt Önöknek lesz nehezebb munkája, mert nehezebb lesz a gazdáktól l-l pár használt csizmát összeszedni, mint nekem azokból cipőket csinálni. (És igaza is lett a mesternek, mert összesen 15 pár használható csizmát sikerült a gazdáktól összegyűjteni. De így is elég lett a kis pénz a szükséges számú karácsonyi cipőre.) A nagy örömre, hogy sikerült a cipőügyet is jó vágányra tenni, feloldottan folyt a beszélgetés tovább a báró és a mester között, különösen, amikor Juliska néni közreműködésével egy-egy pohár jó kerti borral - amelyet Juliska néni férje, Ödön bácsi termelt házuk kis lugasán -, az áldomásra koccinthattak. - De szép pulóvert látok magán, mester uram - mondja a báró. A kötési mintája is meg a fazonja is olyan erdélyiesnek tetszik. Különösen ezek a szép, csavart minták, emlékeztetnek a Szamos környékére. Szegény, boldogult édesanyám gyermekkoromban nekem is ilyen jó, meleg pulóvereket kötött a hosszú téli estéken. S milyen jó melegek is voltak azok! Nemcsak azért nevezte lélekmelegítőnek, mert lelkét is belekötötte amikor készítette, hanem azért is, mert akár milyen hideg volt is, a lelkünkig átmelegedtünk benne. Még a zord Bórának is ellenállt! Azzal a csipkés szélűre kidolgozott, felgombolható meleg gallérral kemencében éreztük magunkat. - Köszönöm méltóságos uram szíves figyelmét. Valóban olyan jó meleg ez a pulóver. Most kaptam, október elején a 47-ik születésnapomra. Feleségem és kisleányaim kötötték. - No, ha a jó Isten megengedi, én meg a 12-ik. születésnapomat fogom
