Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Üdvözlő

ÜDVÖZLŐ Igaz szeretettel és barátsággal üdvözlöm azokat a kedves olvasókat, akik e sorokat kezükbe véve igyekeznek megismerni azt a csodálatos embert, a jó Pásztort, aki egész életét övéinek szentelte, aki hősi halált halt övéi erényének védelmében, akit mi egyszerűen csak úgy hívtunk, hogy „báró úr". Apor báró tartalmas életét, annak minden áldásos mozzanatát nem lehet egy ilyen rövidke kötetben összefoglalni. Nem is ez a célja. Nem élettörténetet kívántam az Önök kezébe adni. Csak epizódokat, a hívek között kerengő legendákat akartam felvillantani, annak bizonyságául, hogy élt közöttünk valaha - nem is olyan régen - egy szent életű, tiszta férfiú, aki főnemes létére tudott a „szegények bárója" lenni, aki egész életét hívei boldogulására szentelte. De ugyanakkor együtt tudott élni nemcsak híveivel, hanem magával a történelemmel is, anélkül, hogy politizált volna. Szembe tudott helyezkedni a politikai zsarnoksággal, féltette és óvta népét a politikai szélsőségektől. Közben erősen élt benne a haza, az egyház megújulásának gondolata, a népi ihletésű magyar nyelv, magyar zene beillesztése az egyházi tevékenységbe, ezáltal a hívek minél nagyobb részének megnyerése a keresztényi élet számára. Apor báró pap volt, szerette a hús-vér embereket, tisztelte azok szórakozásait, szokásait, de ugyanakkor a családi élet szentségének megtartására buzdított, az ifjúságot pedig a tiszta, örömteli ifjúsági életre nevelte. E kötet elsősorban azért készült el, hogy - most, boldoggá, majd remélt szentté avatásának küszöbén-mindenki tisztán láthassa, ennek az EMBERNEK minden cselekedete, törekvése megfelelt egy-egy csodának. A maga idejében tudott erős lelkű hős lenni, ha kellett, de könnybe lábadt a szeme, ha egy-egy picinyke gyermekverset gügyögtek el előtte. Sok-sok legenda példázza, hogy közel állott az emberek lelkéhez, hiszen együtt élt velük, örömeikben, bánatukban. Kérem a kedves olvasót, nézze el, ha bizonyos témákat könyvem több helyén is megtalál. Azt is szíveskedjék elnézni, ha egyes események más-más formában jelennek meg itt-ott. Akiktől e történeteket kaptam, nem mindig látták ugyanúgy az eseményeket, mint mások, vagy talán éppen másként