Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A legboldogabb karácsony
A LEGBOLDOGABB KARÁCSONY A harmincas évek közepén járhattunk talán, amikor a gazdasági nehézségek súlya még sokkal jobban nyomot bennünket a mainál, mert akkor még reményünk se volt a kilábalásra. Sírt a szegénység, nyögött a nyomor, különösen a perifériákon. Korán beállt a kemény tél. Még a gyerekek se örültek a fehér karácsonynak, mert csizma, cipő nélkül mit ér az? (Mezítláb vagy mamuszban nem lehet sem csúszkálni, sem korcsolyázni, de még hógolyózni sem, márpedig ezek nélkül nem tél a tél!) Az egyik gyulai periférián, Máriafalván is karácsonyra készülődtek. A vályogszagú viskók gyermekeinek talán egy cseppnyi öröm is került az életükbe. Nemrég készült el ugyanis a falu szélén a város nagy jótevőjéről, a szegények báró uráról elnevezett báró Apor Vilmos Napköziotthon. És ez valóban napközi volt, mert a szegények apraja-nagyja megtalálta benne a maga kis elfoglaltságát. A nyári szünidőben az óvodás és kisiskolás gyermekek kaptak itt egész napos gondozást, no, meg jó tízórait, ebédet, uzsonnát. Ahogy az iskola megkezdődött, délelőtt az óvodások vették birtokba a napközit, míg a nagy hidegek be nem álltak. Délután pedig a nagyiskolások, anyukák, apukák tartottak itt munkadélutánokat. Tanultak varrni, kézimunkázni, Marosán mestertől pedig szőni. Ezeken a munkadélutánokon készítették el azokat a kis karácsonyi meglepetéseket is, amelyeknek nagyon megörültek a gyermekek, mert jó meleg sál, kesztyű, sapka meg jó néhány pulóver jutott nekik. Ezen a télen nem maradt Máriafalván olyan rászoruló gyermek, aki a szent estén megtartott napközis karácsonyesti ünnepségen szép ajándékot ne kapott volna. Nagy lett az öröm, amikor a missziótársulat kegyes asszonyai még 30 pár cipőt is kiosztottak, és legalább ennyi meleg leánykaruhát is átadtak a gyermekeknek. Nem is tudták hirtelen, hogy a meleg ruhadaraboknak vagy a sok édességnek örüljenek-e jobban, amiket a nagy zacskók mélye rejtett. Amikor a kis ünnepségnek vége volt, amelyen nagyon szépen szerepeltek a kis fehér szárnyú angyalok, meg szép verseket és énekeket adtak elő a városból jött nagy iskolások, a gyermekek már alig hallottak valamit abból a szép beszédből, amelyet egy kedves néni mondott. De most csak az ajándékoknak akartak örülni, mert tudták, hogy otthon nem vár rájuk az idén ilyen meglepetés. (Sok
