Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

Hozzád sír a jobbak keserve, Jámbor családok tűzhelyén, A szebb idők után esengve, Mikor nap ült hazánk egén. Ó kérjed Istent újra értünk, Ne hagyd elveszni árva népünk. Minden reményünk csak Te vagy, Szent Szűzanyánk, Szent Szűzanyánk, Ó, el ne hagyj! A híveknek csillogott a szeme a könnyhullástól. S amikor a második strófa refrénjéhez értek, a hívek is belekapcsolódtak az énekbe, s legalább ezer torokból zengett a könyörgés: Szent Szűzanyánk, Szent Szűzanyánk, Ó, el ne hagyj! Utána következett a gimnázium udvarán felállított háromhajós sátorban az ünnepi díszgyűlés, amelyen közel 5000 hívő vett részt. A nuncius német nyelven mondott bevezetőjét Brém Lőrinc prelátus fordította. A díszgyűlés fénypontja Prohászka Ottokár beszéde volt, amelyben értékelte az elmúlt három nap eredményeit, rámutatva, hogy a jövőben minden magyar katolikusnak az Isten szeretetén, a haza felvirágoztatásán és az egyház megújulásán kell fáradoznia. A papságnak és a híveknek egységben kell működniük a háborús és forradalmi időkben meglazult erkölcs- és törvénytisztelet, istenes felebarát-szeretet helyreállításán, a magyar haza felvirágoztatásán. (Nagy taps, éljenzés.) Terveink végrehajtásában kérnünk kell a magyar szentek, de különösen Szent István útmutatását, akinek ünnepét - mondta - pár nap múlva ünnepeljük. Mert Szent István útmutatásával maradt meg nemzetünk egy évezred óta, itt a Kárpát-medencében. S ha barbár kezek szét is szabdalták az ősi magyar földet, Szűz Mária, a magyarok nagyasszonya, akinek István királyunk népét felajánlotta, vigyázni fog minden magyarra, határainkon innen és túl, hogy hitének bántódása ne essék s szívük megmaradhasson Örökké magyarnak. Ezért könyörögjünk nagy égi patrónánkhoz! Amikor az énekkar befejezésül elkezdte énekelni, hogy Boldogasszony Anyánk, 5000 hívő vigyázzállásba merevedve, patakzó könnyek között ostromolta az eget: hogy: „Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!"