Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Alkotó évek

akár betegség vagy szegénység, a lábbeli, a ruházat hiánya, vagy bármely más körülmény távol tart Isten házától..." Nagy sikere volt a kiadványríak. A hívek kézről kézre adták; egyre többen olvasták, s okultak belőle. így már lehetett nagyobb tömegeket is szervezni, mozgósítani, egységesen irányítani. Ez a szervezés biztosította az 1922. októberében, Apor báró által, a jezsuita atyák közreműködésével szervezett, egy hétig tartó népmisszió sikerét. Ezt követően sikerült városunkban 4 Mária-kongregációt megszervezni. Az Urak kongregációját, az Úrleányok Mária kongregációját, a munkáslányok Erzsébet kongregációját és a munkásifjak Szent Imre kongregációját. Ezek a kongregációk összefogták az egyes társadalmi osztályokba tartozó híveket, s elsősorban hitbuzgalmi, karitatív és önnevelő munkára tanították őket. Megújultak a szívgárdák, a diák- és munkásfiatalokbólálló cserkészcsapatok, akik szintén bekapcsolódtak a szervezeti életbe. Természetesen, ezzel előtérbe került az ifjúság vallásos, erkölcsi, társadalmi nevelésének kérdése is. Apor báró véleménye szerint: „...az ország felemelkedésének záloga a művelt, szilárd erkölcsi alapokon álló, önálló vélemény formálására és önálló cselekvésre képes ifjúság... ". De a parasztifjúság összefogásáról sem feledkezett meg, hathatósan támogatta a KALOT és a KALÁSZ (a fiú és leány parasztifjúság szervezetei) megalakulását. így most már - ennyi segítővel - könnyebb volt szervezni a karitatív munkát, hiszen a Szociális Misszió mellett már volt kikre támaszkodni. A megnövekedett létszámú - lelki gondozást igénylő - hívek mellé papok is kellettek, akik oktatják, irányítják a híveket. Apor báró parókiáján állandóan 5-6 pap tevékenykedett rendszeresen, akik megfelelő beosztásokban látták el munkájukat. Voltak közöttük káplánok, hitoktatók, egyházi és társadalmi szervezetek vezetői, akik egyben megegyeztek: Apor báró utasítására idejük jó részét kint kellett tölteniük az emberek között. Fel kellett keresniük az elesetteket, a betegeket, s azokat ellátni a szentségekkel (gyónás, áldozás). E mozgékony, rendszerint fiatal papok nagyon népszerűek lettek Gyulán. Gyakran voltak hivatalosak egy-egy keresztelési vagy menyegzői családi ünnepségre is. (De sokszor látták őket egy-egy játszótérnek kinevezett tágas helyen, civilben, kisebb-nagyobb gyermekekkel labdázni, futballozni is!) Apor báró jól irányította papjait, akik a rájuk bízott csoportok sok közös foglalkozását, egyházi rendezvényeken való részvételét szervezték meg, de gondoskodtak híveik helyes szórakoztatásáról (teadélutánok, táncdélutánok), sőt vidéki kirándulásaikat is megszervezték. Farkas István káplán a munkáscserkészek parancsnoka pl. éveken át vitte őrseit a pásztói bérelt cserkésztáborba, ahol a próbázások mellett, a hegyek között, vidáman élték a cserkészek mozgalmas életét. De arra is jutott idejük, hogy egy-egy vasárnap ellátogassanak