Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
A forradalom tüzében
túsznak jelentkezni? No, nem kell azért annyira sietniük, úgyis minden burzsoára sor kerül nemsokára! Pillanatnyi halálos csend. Minden ottlévőt kissé bántott ez a nyegle, fölényeskedő hang. A gyulaiak számára még ha direktóriumi tagok voltak is, szokatlan volt az ilyen hang. Ők általában mindig megadták a tiszteletet a vendégeknek. De ez a hangvétel a küldöttség tagjait is felborzolta, különösen Apor bárót érintette kellemetlenül a pökhendiség. Ő a vezetőket „úri embereknek" képzelte. - Elnézést, mi parlamenterként jöttünk az összeszedendő túszok érdekében, s elvárjuk, hogy ennek a tisztségnek kijáró, a nemzetközi jogban biztosított bánásmódban részesüljünk! E pillanatokhoz most nem illik a viccelődés! Emelte fel tiltakozó, de határozott hangját a báró. Martos tanácselnök megszeppenve Apor báró erélyes fellépésétől, hogy mentse a mundér becsületét átvette a szót kissé bizonytalan hangon csak ennyit mondott: - elnézést, kérem adják elő jövetelük célját. - Mi, mint a város egyházainak és nemzetiségi polgárainak képviselői, kérjük a direktóriumot, álljon el a ma délutáni Kossuth térre megszervezett túszszedési szándékától, kezdte beszédét a kissé kipirult arcú báró. Kérjük ezt azért, mert meggyőződésünk szerint ezek az emberek ártatlan, becsületes polgárok, akik senkinek nem ártottak. Ha bármilyen főbenjáró dolgot elkövettek volna az elmúlt egy hónap alatt, amióta a proletárdiktatúra hatalomra jutott, minden bizonnyal már régen összeszedték volna őket, s megkapták volna a nekik járó büntetést. Ez eddig nem történt meg s ez ártatlanságukat igazolja. Márpedig embereket nemcsak a nemzetközi jog, de minden társadalmi rendszer törvénye szerint is csak bírói ítélettel lehet elfogni, szabadságuktól megfosztani. A gyulai direktórium eddig tiszta kézzel látta el feladatát. Kár lenne éppen most eltérni ettől - a távolból, Kisjenő irányából ágyúmorajt hozott a tavaszi szél -, amikor városunk ismét nehéz helyzet előtt áll, amikor egy idegen állam hadseregének megszállása fenyeget bennünket. (A teremben az ágyúszó hallatára halk moraj futott végig.) - Önök eddig, mint jó gyulai forradalmárok, becsülettel látták el feladatukat-fordult a báró most már szinte kioktató hangon az asztal túlsó végén ülőkhöz. Miért engedik, hogy az itteni helyzetet nem ismerő idegenek zavarják meg az önök munkáját? Miért engedik magukat olyan tehetetleneknek nézni, akik nem tudják, mi a feladatuk? Vagy Budapestről ez talán jobban látszik? - Fordult a pestiek felé, akik kezdtek tűkön ülni. Nemcsak ezekért a szavakért feszengtek, hanem inkább az előbbi ágyúszóért. Ha ezek a budapesti urak olyan nagyon szívükön érzik a gyulai nép érdekeit, és segíteni is akarnak, akkor most itt az alkalom, fogjanak fegyvert, de ne öldöklési céllal, hanem becsületes, hazafias szándékkal, és védjék meg városunkat a fenyegető veszélytől! Mert az ártatlan, fegyvertelen lako.sok ellen
