Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

hogy felteszik rá azt a szép bronzplakettet, amely Istvánfalvy Miklós tanár úr birtokában volt, s Apor báróról készült, valószínűleg Győrött. De végül mégiscsak úgy döntöttek, mivel a tábla egy forgalmas országút mellett kerül kihelyezésre, félő, hogy éppen a plakett miatt megrongálják azt. így csak a nélkül készült el. Mialatt a virágfüzérrel körüldíszített tábláról a lepel lehullott, Kosztandi Kati, a szőke, copfoshajú kislány elszavalta Szász Erzdébetnek, Apor báró „erdélyi kolóniája" vezetőjének versét (aki az udvar egy árnyékos zugában könnyes szemekkel hallgatta a drága püspökről írott versét): Szász Erzsébet Emlékezés (Báró Apor Vilmosról) Elkopott a lantom, szomorú az éneklelkemben egy drága emléket idézek. Egy jóságos arcot, meghitt tekintetet, kit mélyen áthatott az igaz szeretet. Kinek szívjósága nem ismert korlátot, ki minden hívének a szívébe látott. Könnyeket törölt le, sok mosolyt fakasztott, s a tőle kérőnek mindent odaadott. Régi magyar szokást hűségesen ápolt, vendégszeretettel fogadta a vándort. Szívesen tanácsolt, szívesen megértett, az ő híveiért mindent, mindent megtett.