Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

a 4—500 ott térdelő hívőnek, akik a szentmisén résztvettek, hogy amikor abban a legszentebb 3-4 percben Őt kellett volna áldaniuk, amiért testét és vérét itthagyta nekünk, a sárgarigó csodálatos hangjában gyönyörködtek. A szentmise befejezése után Szabados Antal hittanár úr lépett az oltár elé, hogy megemlékezzen Apor báróról, A nagy alapító élettörténetét akkor rtiég teljességében nem is ismertük. Azért esett jól mindannyiunknak, hogy volt paptársa tolmácsolásában hallottuk: „1892. február 29-én született Erdélyországban, a Nagyküküllő völgyében fekvő Segesvárott, főnemesi családból. Édesapja Háromszék megye főjegyzője, édesanyja gróf Pálffy Sándor huszárezredes leánya, Fidélia volt. Középiskoláit Kalocsán, majd - mert papi elhivatottságot érzett - teológiai tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte. 1915-ben szentelték pappá. Kispapsága idején sokat tartózkodott Győrben, gróf Széchényi Miklós püspöknél, aki később, mint nagyváradi püspök, a felszentelt papot Gyulára küldte. Innen, mivel már akkor javában dúlt az I. világháború, katonai szolgálatra hívták be. Leszerelése után rövid ideig a nagyváradi papneveldében tanított, majd 1918. szeptember l-jével Széchényi püspök úr gyulai plébánossá nevezte ki. Itt szeretettel fogadták a korábbi káplánt, akire igen sok és nehéz feladat várt. A Tanácsköztársaság idején az iskolák államosítása ellen lépett fel sikerrel, majd - pár társával együtt - sikerült megakadályoznia, hogy felelőtlen egyének a békés lakosságból túszokat szedjenek. A román megszállás ideje alatt az internált katonatisztek kiszabadítása érdekében Bukarestbe utazott az angol származású Mária királynéhoz, s kieszközölte az igazságtalanul elhurcolt foglyok szabadon bocsátását. E cselekedeteiért igen megszerették a gyulaiak, felekezetre való tekintet nélkül. A háború után elzárkózott a szélsőséges politikai programoktól, még ha azok vallási köntösben jelentkeztek is. Ezzel szemben csatlakozott Prohászka Ottokár és Mindszenty József azon kezdeményezéséhez, amely a vallásos hit erősítését, a szociális gondok enyhítését szolgálta. Csakhamar a „szegények báró ura" lett ő Gyula város lakosai között. Mindenét a szegényeknek adta. De igyekezett őket keresethez is juttatni, hogy ne kiszolgáltatott, megalázott emberek legyenek. így hozta létre segítőivel ezt a máriafalvi, majd pár év múlva a galbácskerti napközi otthont, ahol a gyermekeknek és a felnőtteknek is megfelelő testi-lelki gondozást tudtak nyújtani. Sok országos rendezvénynek adott helyt Gyulán, valamint több olyan egyesületet alapított, amelyek mindmind segítették munkáját. Papokat, apácákat telepített le Gyulán, a jobb oktatás, magasabb szintű betegápolás és szegénygondozás érdekében. XII. Pius pápa győri megyéspüspökké nevezte ki, majd 1941. február 24-én itt Gyulán, püspökké szentelték. Új székhelyén sem szakadtak meg a gyulaiakkal való kapcsolatai, s szívesen látott mindenkit, aki Gyuláról kereste fel. Győrben is nehéz idők vártak rá. Szembe kellett szállnia a nyilasok, az