Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

munkák már elfogytak, nagy disznóöléseket rendeztünk. A közreműködő fiatalok számára jó disznótort csaptunk; a sonka, szalonna, kolbász, jól megfüstölve a Szent Antal-napi gyűjtések eredményét gazdagította a gyermekek nyári ellátása számára. A cukorjegyes világban, hogy a gyermekek ellátásából az édesség se hiányozzék, a sarkadi országút mézédes, nagyszemű eprét gyűjtöttük be nagy ponyvákon, s abból az ügyes leányok finom lekvárt főztek. Ugyanezt tették a napközi kertjének szilvafáin termett, meg a szülőktől nagy mennyiségben kapott szilvából is. Hosszú éjszakai virrasztások alkalmával főtt ki az a 6-8 üst lekvár, amelyet a gyermekek oly szívesen fogyasztottak az uzsonnához. Az ifjúság munkájának talán legértékesebb honorálása az volt, amikor egyegy műkedvelő előadásukon a báró úr is megjelent, könnyesre nevette magát az apró bohóságokon, s a végén kezet fogva a szereplőkkel köszönte meg embertársaikért tett fáradozásukat. Ezek a fiatalok megértették, hogy apró, kicsi munkával is lehet nagy dolgokat véghezvinni! Nem örültünk annak - pedig nagyon is örülnünk kellett volna -, hogy jó pásztorunkat győri püspökké nevezték ki. De tudtuk, éreztük, hogy ez elsősorban nemcsak azért történt, mert eddigi munkásságát ezzel jutalmazták, hanem inkább azért, mert az egyháznak, a hazának most ott az ő munkájára volt szükség. Püspökké szentelése a tél folyamán volt, s olyan gyorsan történt, hogy jóformán nem is volt ideje szeretett városától elbúcsúzni. Azért pár hónap múltán, június végén „hazajött", s tulajdonképpen mi is akkor búcsúztunk el tőle. A gyermekek, a hívek búcsúzója után könnyekig meghatotta, amikor átadtuk számára azt a makettet, amely a máriafalvi Apor Napközi Otthon kicsinyített, de pontos mása volt, a galambdúcos székelykapuval, faragott haranglábbal, csilingelő kis haranggal. Ezt én és két testvérem készítettük, igen nagy munkával, gonddal. Átadáskor megköszöntük Máriafalva népééért eddig végzett áldásos munkáját, s kértük, hogy új helyén se feledkezzék meg rólunk. Közben átsöpört rajtunk a háború vérzivatara, kialakulóban volt egy új világrendszer. De mi mindig ott éreztük fejünk fölött Apor báró kezének védő sugárzását, nehézségeinkben segítő biztatását. Fényes külsőségek között ünnepeltük meg 1946 nyarán az első kerek évfordulót, az Apor Napközi Otthon fennállásának 10. évfordulóját, amelyet összekapcsoltunk a szomorú megemlékezéssel, Apor báró mártírhalálának első évfordulójával. Azt hiszem, büszkén emlékezhetünk meg végül arról, hogy a nagy vértanú püspöknek mi állítottuk itt Máriafalván az első emléktáblát országos viszonylatban is, amikor ezen az ünnepélyen lelepleztük a napközi utcai homlokzatán emléktábláját, amely még ma is - több, mint négy évtized múltán - ott hirdeti a nagy püspök emlékét, megküzdve az idők viharával.