Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák

A napközi fenntartását, a gyermekek ellátását, a Szociális Misszió Társulat elsősorban azokból az adományokból fedezte, amelyeket - a báró úr kezdeményezésére - a város tehetősebb lakosai tettek le Szent Antal napján a templomokban, a szent szobrainak lábához. A hiányzó összegeket a plébános az egyéb egyházi jövedelmekből fedezte. Mint már említettem, maga az épület sokoldalú tevékenység színhelye volt. Nyáron a kisgyermekek napközis ellátását szolgálta, reggeltől estig. Ilyenkor 1/2-től 10-12 éves korig, 40-60 gyermek kapott jó gondozást, étkezést, hogy szüleik nyugodtan dolgozhassanak. A késő őszi hónapokban, a mezei munkák után megszűnt a napközis gondozás, helyette a fiatalok, a szülők működtek benne, akik különböző tanfolyamokon, délutánonként szabni-varrni , kötni-horgolni, sütni-főzni, szőni-fonni, kézimunkázni tanultak, megfelelő képzettségű szakemberektől, missziós tagoktól. Ezeken a munkadélutánokon készültek a rászoruló legszegényebb gyermekek (és felnőttek) részére a karácsonyi ajándéknak szánt téli kesztyűk, sálak, zoknik vagy éppen a jó meleg leányka flanelruhák, fiú szövetnadrágok. De ezek mellett - Apor báró közvetítésével - exportmunkát is végeztek, főként kézi rámákon készített, színes rafiából szőtt, csíkos kis asztali tányér és pohár alátétek, szettek formájában. Ez - az ügyes kezű leányoknak - jó kereseti lehetőséget biztosított. A téli időben - Krisztus király ünnepétől Szentháromság vasárnapjáig - mint azt már említettem, minden vasárnap és parancsolt ünnepen, szentmisét mutattak be a napközi nagytermében, a függönnyel eltakart kis oltáron. A kis kápolna teljes felszerelését, közöttük a volt grófi kastélykápolna értékes, gobelinhímzésű miseruháit is, maga a báró úr ajándékozta a napközinek. így a máriafalvi híveknek nem kellett a hideg télben, gyönge ruházatukban a messze lévő templomba felmenniük. Sokszor járt ide misézni a báró úr, s ezeket az alkalmakat is kihasználta a máriafalviakkal való találkozásra, a velük való elbeszélgetésre, vigasztalásukra, segítségnyújtásra. A napközi első megszervezését, felszerelését, a szükséges anyagok beszerzését, a gyermekek szervezését, gondozását, de a felnőttek lelki gondozását is a boldog emlékezetű Modeszta nővér (Németh Emília) végezte, egy házmester házaspár és 2-3 önkéntes segítő szülő közreműködésével. Sajnos, nem sokáig bírta ezt a nagy megterhelést, gyönge női szervezete két esztendő alatt teljesen összeroppant. 1938-ban örökre árván hagyta szeretett máriafalvi gyermekeit és a felnőtteket, akik sok százan kísérték utolsó útjára az életét érettük feláldozó irgalmas nővért. Emlékére 1948-ban, halála 10. évfordulóján a hálás máriafalvi lakosok a napközi udvarán saját erejükből egy szép kis lourdesi barlangot készítettek, amelyhez a szükséges, több köbméter terméskövet