Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Rigófüttyös hálaadás és egyéb apró csodák
A RIGÓFÜTTYÖS HÁLAADÁS ÉS EGYÉB APRÓ CSODÁK Amikor elhatároztam, hogy egy kötetbe összegyűjtöm azokat a legendákat, visszaemlékezéseket, amelyek Apor báróról, a szegények báró uráról még fél évszázad múltán is itt élnek közöttünk, úgy döntöttem, politizálni nem fogok, legfeljebb csak annyit, amennyi szükséges egy-egy esemény történelmi légkörének ábrázolásához. S teszem ezt azért, mert maga Apor báró is irtózott a politikától, s magam sem szívesen foglalkozom vele. Valahogy a sors mégis úgy hozta, hogy csak szót kell ejtenem a napi politikáról is, mert olyan helyzetbe kerültem pár esztendeje, hogy annak tanulságát feltétlenül közzé kell tennem. 1989-ben, a nagy fordulat esztendejében, amikor az egypártrendszer ideje már lealkonyulóban volt hazánkban, s a többpártrendszer bevezetéséért folyt ádáz harc, folytak a kerekasztalviták a reformkommunisták és a jobboldali ellenzékiek között, s egy elkövetkező választás megnyeréséért vetettek mindent latba az egyes politikai pártok. Szóval ennek a pártharcnak a megindulásakor - minden kerekévfordulós jubileum vagy naptári indíték nélkül - 1989 májusának közepére Apor báró tiszteletére és emlékére az egyik politikai párt szervezésében - kétnapos tudományos tanácskozást hívtak össze itt Gyulán, igen magasszintű előadókkal és programokkal. Az egyházi rész levezetését maga Gyulay Endre, szeged-csanádi megyéspüspök végezte. Az ünnepi szentmise után - amely külsőségeiben és áhítatában is egyébként gyönyörű volt - leleplezték a belvárosi templom sekrestyéje melletti falrészen Bakos Ildikó szobrászművésznek a vértanú püspökről készített domborművét. A tanácsházán igen neves egyházi és világi személyek által tartott előadásokra került sor. Ebbe a programba volt beiktatva egy beszámoló egy kortárs részéről. No, ennek a beszámolónak a megtartására kértek fel engem a szervezők. El is készítettem beszámolómat, amelyben elsősorban a báró úr máriafalvi kapcsolatait domborítottam ki. Sajnos, ennek a beszámolónak az elmondására nem kerülhetett sor, mert pár nappal az ünnepség előtt a szervezők udvariasan közölték velem, hogy a rendezőség mégis másképp döntött, s egy, a püspök úrhoz (mármint Apor báróhoz) közelebb álló személy fogja visszaemlékezéseit elmondani.
