Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Nagy szellemek találkozása Máriafalván

vagy 30-40-en - két sorba fejlődve, élükön a két pappal megindultak a Rákosiképes kocsiktól a lourdesi barlang felé. Ajkukról felszabadultan zengett a radnai búcsújárók szép éneke: Jöttünk köszönteni a szép Szűz Máriát, Magyaroknak kegyes Nagyasszonyát! Ezt már a jelenlevők sem bírták meghatottság nélkül szemlélni! Ki sírt, ki tapsolt, éljenzett, úgy üdvözölték a megkésett, de lelkes búcsúsokat, s utat engedtek nekik a lourdesi barlanghoz. Amikor odaértek, a velük jött egyik pap - akire valahonnan már egy karing is került - odafordult a tömeghez, s csak ennyit mondott: Bocsássatok meg, testvérek, a késedelemért! Ma reggel mi ide, hozzátok indultunk él Csorvásról. Útközben azonban-Csaba alatt-eltérítettek bennünket Mezőhegyes felé azzal, hogy Gyulán nem lesz semmi, az ünnepség Mezőhegyesen lesz megtartva. Hogy állításuknak nagyobb hangsúlyt adjanak, fel is dekoráltak bennünket. Mi tudtuk, hogy ez nem igaz, de visszafelé már nem engedtek bennünket. Mi el is mentünk Mezőhegyesre, ott híveink leszálltak a kocsiról. Gyülekezőt beszéltünk meg a község szélén, s amikor az ottani nagygyűlés elkezdődött, amikor már senki nem figyelt reánk, visszaszálltunk, ,s kerülő utakon Mezőkovácsháza felé-elindultunk ide, Gyulára, mert szerettük volna meglátni a mi hercegprímásunkat, s részesülni főpapi áldásában. De sajnos, úgy látszik, elkéstünk. Pedig a kényszerből ránk aggatott Rákosi-dekorációkat se szedtük le, hogy gyorsabban engedjenek bennünket, amerre jövünk. Mégis elkéstünk. Ott bent, a városban azt mondták, itt a Sarkadi úton van egy székelykapus ház, ott még van valami ájtatosság. Hát iparkodtunk, de úgy látszik, innen is lekéstünk! - Nem késtetek el, kedves testvéreim - mondotta imazsámolyáról felállva a bíborsapkás, útiruhás férfi. Nem késtetek el, és én főpapi áldásomat adom rátok. Ezzel odalépett az egyik fiatal paphoz, levette annak nyakából a stólát, majd a magáéba téve - a csodálkozástól egy pillanatra megdöbbent és lassan fél térdre ereszkedő zarándokokhoz fordulva - így folytatta: Főpapi áldásomat adom rátok, akiknek nagyobb a hite, mint a hit ellenségeinek minden elnyomó hatalma! Áldjon meg benneteket a mindenható Atyaisten, segítsen meg és őrizzen meg benneteket a Nádi Boldogasszony, in nomine Patris... Ezzel háromszor megáldotta az előtte térdeplőket, akik mégse jöttek hiába Gyulára. Az ájtatos tömeg csak ekkor vette észre, hogy közöttük, mint egyszerű zarándok ott volt Mindszenty József hercegprímás is.