Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Ruszki szoldát

akkor nem régen megalakult - nemzeti segély szervezete biztosította, főként a feketézőktől és a halmozóktól elkobzott élelmiszerekből. Naponta l-l bögre tejporból készült tej, délben pedig l-l tányér főtt étel jutott az ott gondozott kicsinyeknek, és az iskolásoknak is, akik iskolából hazajövet mentek be ebédjüket elfogyasztani. Április végétől - pár hétig - egy vendéget is kaptak. Grisât, a szovjet katonát, akit a gyermekek csak „ruszki szoldát" címen tituláltak. Grisa egyik őre volt annak a csoportnak, amelyik főként politikai internáltakból állott, és a napközi otthonnal szemközt, a román temető területéből kihasított részen, egy új temetőt alakítottak ki, ahová a város egész területén szerte-széjjel elhantolt szovjet katonák tetemeit exhumálták és temették el újból. Ide kerültek a hadikórházakban elhunyt sebesültek is. Az internáltak egy része nappal itt ásta a közös sírokat, míg a másik része éjjel végezte az exhumálást, illetve az újratemetést. (Ez bizony erős bűzzel járt.) Sok ismerős volt közöttük. Egy alkalommal ott mentem el mellettük. Többen az utca járdáját söpörték. Mellém lépett az egyik, aki - csak úgy söprés közben - odaszólt: - Kiskomám, ne állj meg, ne szólj senkihez, hanem gyorsan húzd a csíkot tovább, mert ha valamelyik őrnek szökés miatt emberhiánya van, téged is beránt a sorba, hogy hiánytalanul tudja átadni csapatát. Akkor ismertem meg. Dr. Márki-Zay Lajos szolgabíró volt, akit Csomayéktól ismertem. Valami köszönömfélét mormogtam, s olyan gyorsan eltűntem, mintha sosem jártam volna arra. A fegyveres őrök úgy 4 óránként váltották egymást. így jutott ideje Grisának, hogy szolgálat után benézzen a napközi otthonba. Mert Grisa szerette a gyermekeket. Amikor már összemelegedett az ottaniakkal, megmutatta családi fényképét, amelyen 3 szőke gyermek mosolygott. Egy alkalommal, amikor bement a foglalkozási terembe, a falon meglátta Apor bárónak, a napközi nagy alapítójának és névadójának képét. Megállt előtte, hosszasan nézte, majd háromszor pravoszláv keresztet vetett magára, s utána kissé felágaskodva megcsókolta a képet. - Grisa nyet kommunist mondta. Néha, ha éppen déltájt tett látogatást, egy-egy tányér meleg étel neki is jutott. Ezeket ő másnap 2-2 db jó, illatos szappannal honorálta. Május 9-e volt. A temetői munkák már a vége felé jártak. Úgy 10 óra tájban az ott dolgozók között nagy nyüzsgés volt tapasztalható, majd a hangos hurrá, hurrá kiáltásra odarohantak a gyermekek a székelykapuhoz. Akik kiláttak, láthatták, hogy a szolgálatot teljesítő őrök kezükkel fejük fölé emelik „davajgitárnak" titulált dobtáras géppisztolyukat, nagyokat ugrálva kiáltják a hurrákat. Egyszer csak Grisa kiugrik a többiek közül, rohan egyenesen a napközi felé. Ott kicsapja a székelykapu ajtaját, odaugrik a kapu mellett álló faragott harang-