Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Elhangzott a szó

appréhendait nagytiszteletű Harsányi esperes úr, aki a tömegből azonnal ki is ragadta a magas rangú vendéget. -Jaj, nagytiszteletű esperes uram, én magamsem voltam abban biztos, hogy el tudok jönni, hiszen nekem már délután 4 órakor Debrecenben kellett volna lennem, a püspöki helynökségen, ahol a Nagyváradra való visszahelyezés ügyét tárgyaljuk meg. De valahogy a sors jóvoltából a Debrecenből értem küldött jó öreg Ford közben meghibásodott, s így volt annyi időm, hogy éppen az esküvői szertartást végig tudtam nézni. Még el sem mondta ezeket a szavakat, Implom fogorvos házától sürgető autóduda szó hallatszott. — No, hála Istennek, éppen most lettek kész, de már mennem is kell! Az Úristen áldjon meg mindannyiótokat, s ezzel kezet nyújtva az esperesnek sietett beszállni a kocsiba. Amikor már a város határában jártak, s kicsit visszapergette az utolsó órák eseményeit, akkor döbbent rá a nagy élettapasztalattal rendelkező báró, milyen kevés is kell a boldogsághoz! Elég hozzá csak annyi, ha egy autó pár órára elromlik!