Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

- mielőbbi mérséklésének szorgalmazása; igaz, erre más lehetőséget nem látlak, mint a sertésbeadás párhuzamos növelését, ill. a helyettesítéseknél a marhabeadás lehetőségének mellőzését. Érdemes említeni, hogy az ötéves tervről szóló javaslat szerint az összes begyűjtésen belül csökkent volna a kötelező beadás aránya (az 1956. évi 35%-ról 1960-ig 26-ra), míg a szerződéses felvásárlás szerepe és aránya nőtt volna (16-ról 19%-ra). A szabadfelvásárlás aránya is emelkedett volna 24-ről 28%-ra. Ami a begyűjtendő mennyiségeket illeti: a kötelező beadást enyhén mérsékelték volna, ill. figyelembe vették, hogy az egyéni gazdaságok területe bizonyára tovább fogy, s a téesz-ek nem terhelhetők ugyanúgy, mint az egyéniek, ha növelhető is valamelyest kötelezettségük. Az értékesítési szerződéssel átvett termékeket 1956-60 közt 112 ezer búzavagonról 173-ra kívánták emelni; a szabadfelvásárlás összmennyisége ugyanakkor 167 ezerről 248-ra nőtt volna.

161 (Vö. 84. táblázat.) A begyűjtési tvr. módosításával foglalkozó júliusi begyűjtési minisztériumi feljegyzésben is még a terhek növelését célozták, nem érzékelve az idők változását. így az egy kh-ra eső átlagos tejbeadási normát 44-ről 50 l-re akarták emelni, ami 5.819 búzavagonnal javította volna a begyűjtési mérleget. A 800-1600 négyszögöl közti törpebirtokosok beadását 3 húskg-ról 10-re szándékoztak emelni - ez 1.397 búzavagonnal gyarapította volna a központi készleteket. Megszüntették volna azt az 1956 elején bevezetett kedvezményt, amely a húsbeadás egy részét (az ún. szabad választású húsbeadást) tette könyebbé azzal, hogy egy kg-nyi sertést két húskilogrammként számoltak el. (Ezzel egyúttal mérsékelni kívánták a marhabeadást is.) Ez az elvonás önmagában 10 ezer búzavagon összbegyűjtés-növekedést jelenthetett volna. Az eddig felsorolt korrekciók összességében a termelők 11%-os többlet-terhelését okozták volna. Szerepelt a javaslatban viszont egy jelentős könnyítés is: a természetben fizetett, s így igen terhes földadó pénzbeni kiegyenlítésének engedélyezése. Ez az egy pont már jelzett valamit a tárca probléma - érzékenységéből.

162 (lásd 84. táblázat) A sztálinisták megingásának első konkrét jele az 1956. júniusi minisztertanácsi határozat volt, amely az 1956-os tervek jóváhagyásakor a "helytelenül kulákként kezelt középparasztok" kulákterheléséből eredő hátralékok törlését rendelte el.

163 Szeptemberben már érezhető volt, hogy a mezőgazdaság és a parasztság nem viseli el tovább a begyűjtési rendszer adott, állandó zaklatással, előírások és terhek özönével, adminisztratív módszerekkel operáló formáját. Az apparátusnak is látnia kellett: a terhek növelése, a tervek folytonos feszítése tovább nem járható út, kedvezmények szükségesek, úgy politikai, mint közellátási megfontolásokból is. A mindennapok bizonyították, hogy a minimális nívójú közellátást sem lehet a sztálinista beszolgáltatási rendszerrel, az áruforgalom és a piac margóra szorításával, a termelői érdekeltség semmibevételével megoldani. Apró, de beszédes jelként az elemi kárt szenvedett termelők - ha a beadást teljesítették - felnőttek esetén visszatarthattak 161. Az előterjesztés: uo. - TÜK - 9. t. 162. Uo. - 003/5/1956. 163. 2082/1956. Mt sz. h. - HT 25. (jún. 10.)