Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
A KULÁKOK 1948-49-ES ZSÍRBESZOLGÁLTATÁS I KÖTELEZETTSÉGE GAZDASÁGONKÉNT 29. táblázat 25-30 kh (vagy 250 ak. érték) 20 kg zsír 27 kg zsír 34 kg zsír 41 kg zsír 48 kg zsír 90 kg zsír 30-40 kh 40-50 kh 50-60 kh 60-70 kh 120 kh felett Ezen felül az 5. levágott sertés után még darabonként további 5 kg zsírt kellett beadni. Csökkentésről, a teher elengedéséről - sertésjárvány kivételével - szó sem lehetett a rendelet szerint. A rendelkezések tehát egyszer 15 holdban, ill. 150 aranykoronában, máskor 25 holdban vagy 250 aranykoronában szabták meg a korlátozásra ítélt gazdagparaszti birtok határát. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha falun nagy gondot okozott annak a kérdésnek eldöntése: ki a kulák? A Szabad Nép 1949. januári állásfoglalása szerint nem szabad merev birtokhatárt alkalmazni (a rendeletek ezt tették, csak ellentmondóan!), a lényeg az, hogy ki dolgoztat rendszeresen idegen munkaerővel. A föld értéke s a gazdaság szerkezete szerint egy 15 holdas gazda már lehet kulák, míg a 30 holdas esetenként még nem az. A rugalmasságnak persze a Szabad Nép határt szabott: 100 holdas középparaszt nem létezik, akkor sem, ha főként családjával dolgozik földjén. 58 Gerő Ernő helyesen utalt arra, hogy a középparasztság nélkül nem oldható meg a "szocialista építőmunka", ezért - szemforgató módon - helytelenítette, hogy sok helyen lekulákozták "a mi elvtársaink" a középparasztot. A középparaszt, ha ingadozik is, szövetséges és nem ellenség - mondotta, 59 de nem tette hozzá: a középparasztok "kulákosítása" már ekkor rendeleti alapon állt. (S a rendelet nem születhetett meg Gerő tudta nélkül...) A középparasztság jó részét kulákká minősítő 15 holdas, ill. még mindig tekintélyes részét "kulákosító" 250 aranykoronás határt tarthatatlan volta miatt a kormányzat kénytelen volt módosítani: a középparasztság felszámolásának ugyanis még nem érkezett el a reális ideje. Mint a Szabad Nép is hírül adta, a középparasztságot mentesítették a terület utáni zsírbeszolgáltatás, azaz a kulákterhelés alól. Ezentúl a "kulákhatár" 25 hold vagy 350 aranykoronaérték lett. 60 Lényegében 100 aranykoronával emelték, azaz szűkítették a kulákhatárt; ez annyit jelentett, hogy 27.000 középparaszt mentesült a plusz terhelés alól (összességében 52 vagon zsír beadása alól). 61 Igaz, az állami készletből így kieső tételeket kompenzálandó ekkortól az általános (sertésvágáskor kötelező) zsírbeszolgáltatásért járó alacsony állami térítést megszüntették. Nem sokkal később a mezőgazdaság-fejlesztési járulék fizetésénél is a 15 holdas helyett az új kulákhatár alkalmazására tértek át. De beléptettek egy új elvet: az, akinek évi 5.000 Ft feletti egyéb jövedelme volt, akkor is fizetni tartozott, ha 58. SzN 1949. jan. 7. ("Ki a kulák?") 59. SzN 1949. febr. 4. (Gerő Ernő beszéde a Ganz Villamossági Gyárban) 60. SzN 1949. febr. 20.; 101230/1949. OKH sz. r. - MK 39. (febr. 20.) 61. Feljegyzés és kimutatás 1949. május 2., 4. - UMKL-Szobek-22. t.
