Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
tekinteni az iparosítás terheinek jelenlegi, nagyon is aránytalan megosztását az ipar és a mezőgazdaság között." Gerő határozatra emelt - az irreális és aránytalan tervezés csúcsát jelentő javaslataiban öt év alatt immár 80-85 milliárdos összberuházással számolt, s ebből 40 milliárdot szánt a gyáriparnak (37-et a nehéziparnak!!), 11-et a mezőgazdaságnak, 10et a közlekedésnek, 10-et lakásépítésre (az utóbbi tételek is zömmel az iparosítást szolgálták, annak feltételeit igyekeztek megteremteni). A minden eszközzel támogatott és szorgalmazott végrehajtás ellenére a tényszámok messze maradtak a tervektől: az összberuházás 1950 - 54-közt 67 milliárd lett, s ebből az ipar - építőipar nélkül 31 (a nehézipar 27), a mezőgazdaság 9, a közlekedés 8, a lakásépítés 4 milliárddal részesedett. 23 A 9 milliárdos mezőgazdasági beruházás pontosan az egyharmada volt a nehéziparra fordított összegnek: e 9 milliárd közel felét csak 1953-54-ben kapta meg a mezőgazdaság, míg 1950-51-ben csak rendkívül alacsony keretekkel számolhatott. A mezőgazdasági beruházások szerkezete is igen előnytelen volt: az összegek jelentős részéből a termelő alapokat közvetlenül nem növelő épületeket emeltek. A 9 milliárdból a termelőszövetkezetek - a kollektivizálás idején! mindössze 1,4-et kaptak, míg az állami gazdaságok 4-et... 24 A gyáripari termelés növekedése elérte a tervezettet (211% 1949-hez képest), ugyanakkor a mezőgazdaságé mélyen alatta maradt (150% helyett 114%); azonban a tervperiódusban volt év, amikor el se érte az 1949. évi bázisadatot: 1952-ben annak 93%-a volt csupán! 25 A mezőgazdaság termelési volumene a tervidőszakban az 1938. évi termelési érték 80-90%-át érte el. 1949-54 közt tehát fokozatosan megháromszorozódó ipari termelés szembesült az 1949-es szint körül stagnáló mezőgazdasági termeléssel. 26 A mezőgazdasági termelés kollektivizálása egyébként a törvénytelen módszerek ellenére sem fejeződött be 1954-re: az év közepén az egyéni gazdaságok aránya az összes termőterületből 53,3%, a szántóterületből 67% volt. A beígért 26 - 28.000 traktorból 4.500 érkezett falura; az öntözött terület 370.000 hold helyett csak 150.000 holdra növekedett. 27 Ha a vizsgált időszakban Magyarországon példaként vett szovjet agrárfejlesztést és a magyar helyzetet az első ötéves tervek idején párhuzamba állítjuk, a természetszerűleg sok hasonlóság, ill. azonosság mellett jellegzetes eltéréseket is látunk, melyek arra utalnak, hogy a magyar vezetés az iparosítást és kollektivizálást teljesen más nemzetközi környezetben, eltérő (előnytelenebb) gazdasági örökség birtokában elindító szovjet vezetést is túl kívánta licitálni. A Szovjetunióban az első ötéves terv végére túlsúlyra jutott a szocialista szektor - a magyar vezetők 1952-3-ra a kollektivizálást már befejezettnek akarták nyilvánítani. A túlhajtott, az önkéntességet megsértő szervezés és elégtelen állami támogatás mellett a Szovjetunióban is sok középparaszt és kulák vágta le állatait s az állattenyésztés erőteljesen visszaesett (az extenzívebb szemtermelés szinten tartása - stagnálása ott is könnyeb23. Stat. Évk. 1949 - 55. 46. és Stat. Évk. 1956. 52. 24. Stat. Évk. 1956. 53. 25. Uo. 115. és Stat. Évk. 1949-55. 71. 26. Stat. Évk. 1956. 67. 27. Stat. Évk. 1949 - 55. 157., Stat. Évk. 1956. 133., 146.
