Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
gyakra alapozott politikának előzményei is voltak: így pl. Vajda Imre a Szabad Nép hasábjain már 1948. július 4-én azt ígérte a készülő ötéves tervről elmélkedve, hogy a viszonyítási alap már nem 1938 lesz, hanem a fejlett országok szintje, melyhez a magyar népgazdaság szintje közeledni fog. 16 Jóindulatú figyelmeztetésben pedig nem volt hiány. Az ismert, kiváló kommunista közgazdász, Varga Jenő már az ötéves terv első variánsa olvastán hibának tartotta a mezőgazdasági növekedés alacsony tempóját, s változtatást javasolt, akár az ipar rovására is. A mezőgazdasági tervet részletesen is kifogásolta: kevesellte a műtrágyagyártást, a vetőmagnemesítést, az öntözést, s jól vette észre, hogy a kollektivizálással párhuzamosan - elméletileg helyesen - tervezett gyors ütemű és nagyarányú gépesítés aligha fog teljesülni. 17 Az MNB Tervgazdasági Igazgatósága ugyancsak az első terwariánsról szólva figyelmeztetett, hogy a célok teljesüléséhez a munkaerő optimális foglalkoztatottsága szükséges - ezzel szemben a szakemberek foglalkoztatottsága, jövedelme nem megfelelő; az Igazgatóság már 1949 elején érzékelte a csökkenő életnívót s a meginduló kollektivizálást országszerte követő paraszti bizonytalanságot, csökkenő termelési kedvet. Utalt arra is, hogy a fogyasztási iparok kezdődő háttérbe szorulása ellentétben áll az életszínvonal-emeléssel, mint kiemelt célkitűzéssel. 18 2. A II. pártkongresszus és az agrárpolitika Hamarosan tényszerűen is jelentkeztek a bajok. Ezekre azonban Rákosi és vezérkara demagóg ellenségkereséssel, ill. a voluntarizmusra jellemző korrekcióképtelenségből eredő gondolatficammal reagált: a hibás koncepció elemeit felerősítette. Jó példa erre az 1951. február végi pártkongresszus, melynél érdemes kissé hosszabban is elidőzni, mert a túlfeszített tervezés, irreális célkomplexum, a voluntarista gazdaságpolitika általában ekkor tetőzött, hogy aztán lényegében változatlanul maradjon 1953. június végéig. Gerő Ernő kongresszusi beszámolójában jelezte, hogy a mezőgazdaság 1950-ben nem fejlődött egyenletesen, főként a takarmánytermesztésben, az ipari növények terén és az állattenyésztésben mutatkozik visszaesés, lemaradás. Megállapította, hogy a mezőgazdaság árutermelése "hallatlanul elmaradt iparunk árutermelése mögött". Ennek okát nem abban látta, hogy a gazdaságpolitika a mezőgazdaságot az ipari fejlesztés fő finanszírozójaként működtette az adó-, beszolgáltatási-, ill. termelői árrendszer révén, hanem részint az ellenség aknamunkájában, ill. abban, hogy "a hétmérföldes léptekkel előrehaladó iparunk" már zömében szocialista nagyipar, míg a mezőgazdaság túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő gazdaságokból áll. Következtetése: növelni kell az iparosítás ütemét s fokozni a mezőgazdaság gép- és eszközellátását s megteremteni a feltételeket a kollektivizálás 16. SzN 1948. júl. 4. ("Tervgazdaságunk fejlődése") 17. Varga Jenő: A magyar népi demokrácia gazdasági kérdéseiről - PTK 1967. 128,18. Észrevételek az ötéves terv tervezetéhez 1949. márc. 16.- UMKL-MNB Tervgazd. lg. - 56. d.
