Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

ségcknek. A tömeges bírságolásoknak, kártérítéseknek és általában a parasztság zaklatásának elsősorban a túlfeszített begyűjtési tervekben kell keresni az okát, amit aztán az állami, tanácsi begyűjtési szervek a végrehajtás során elkövetett túlkapásaikkal még tovább fokoztak. Ezért súlyos felelősség terhel engem is, mert biztosítanom kellett volna a törvényesség fellétlen betartását. A begyűjtés irreális tervezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kulákság korlátozásának helyes politikájáról a kulákság likvidálásának hibás és helytelen politikájára térjünk át. A begyűjtés ugyanis nem csak központi állami készletek teremtésének funkcióját töltötte be, hanem, ha nem is nyíltan, de hallgatólagosan azt a parasztság szövetkezetekbe való kényszerítésére is felhasználták a helyi párt- és tanácsi szervek. Ugyanakkor, amikor gazdaságpolitikánkban és népgazdasági tervezésünkben a mezőgazdaság fejlesztése mindinkább háttérbe szorult és a mezőgazdasági beruházások állandóan csökkenlek, a begyűjtés alapját képező mezőgazdasági tervezésnél erre nem voltak tekintettel, ami elkerülhetetlenül a tervezés és a tényleges termelés közötti lényeges eltérésekhez vezetett. Ezen az irreális alapon a begyűjtés amúgy is túlfeszített tervszámai a termelést gátló tényezővé váltak. Ha az Országos Tervhivatal munkájában a kalandorságnak nagy szerepe volt, úgy az nem utolsósorban a begyűjtés tervezésében mutatkozott meg. A hibákat tisztán láttuk és nem is hallgattuk el. Az Országos Tervhivatal helytelen és megtévesztő tervezési módszerei ellen, az irreális termelési tervek ellen, a begyűjtési tervszámok túlfeszítése ellen minden alkalommal élesen felléptünk, a bajokat és azok várható következményeit feltártuk a párt illetékes szervei előtt is. A túlfeszített begyűjtési tervek bírálatára azonban a párt vezető szerveiben, elsősorban Rákosi és Gerő elvtárs részéről ledorongolás volt a válasz. A legenyhébb válasz az volt, hogy ki akarunk bújni a feladatok alól és eleve igazolni akarjuk a tervek nemteljesítését. De az opportunizmus vádja sem volt ritka eset. A párt vezetése tehát odaállt az Országos Tervhivatal túlfeszített tervezése, kalandorpolitikája mellé. Pillanatnyi sikerekért, amit a begyűjtött nagyobb mennyiségek jelentettek, nagy népgazdasági, termelési és politikai érdekeket áldozlak fel, elősegítve ezzel azt a súlyos helyzetet, amelyet most készülünk felszámolni. Ha helyre akarjuk állítani a jó viszonyt a parasztsággal, elsősorban a középparasztsággal, mint ahogyan ezt feltétlenül helyre kell állítanunk, ha vissza akarunk térni a kulákság korlátozásának a jelenlegi szakaszon egyedül helyes politikájára, mint ahogyan vissza kell térnünk, ha véget akarunk vetni a parasztsággal szembeni törvénytelenségeknek és zaklatásoknak, mint ahogyan véget kell vetnünk, úgy a begyűjtési rendszerünkön lényeges változtatásokat kell eszközölni, ami a kormány egyik igen fontos feladata lesz. Hasonló módon felül kell vizsgálni adópolitikánkat és a kivetés, valamint a behajtás módozatait, mert főképpen falun a begyűjtés mellett az adóbehajtás az a terület, ahol a túlkapások tömeges méreteket öltöttek. A helytelen adópolitika a begyűjtés mellett fő eszköze volt annak a hibás irányvonalnak, amely a kulákság likvidálására és az egyéni parasztgazdaságoknak termelőszövetkezetekbe való kényszerítésére irányult. Tisztelt elvtársak!