Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

a) I. r. vádlott szüleinek összesen 24 és 1/2 kat. hold, 391 ar. kor. kat. tiszta jövedelmű ingatlanuk van. Vádlott jelenleg még vagyontalan, de szüleinél, mint családtag, azok gazdaságában dolgozik. II. r. vádlott vagyona 15 kai. hold, felesége vagyona kb. 1 kai. hold, míg a háztartásában élő édesanyja 8 és 1/2 kai. hold, így vádlott összesen 24 és 1/2 kat. hold tanyás ingatlanon gazdálkodik. Vádlott szüleinek 32 kat. hold, felesége szüleinek pedig kb. 10-12 kat. hold földjük volt, melyből vádiolt 9 kat. holdal örökölt, felesége kb. 1 kat. holdat, míg házasságuk tartama alatt további kb. 8 és 1/2 kat. holdat vásároltak, és a közös háztartásban élő vádlott édesanyja kb. 8 és 1/2 kat. hold földjével együttesen kb. 25 és 1/2 kat. hold földön gazdálkodik. b) 52. évi március hő 8. napján a közös háztartásban és gazdaságban élő 1. és II. r. vádlottakat Kocsa János rendőrőrmcster és Kiss István békésszentandrási községi tanácstag felkeresték tanyájukon, hogy az 1951. év őszén elvermelt takarmányrépájukba állítólagosán bekevert cukorrépái kiválogattássák. A répaválogalás közben I. és II. r. vádlottak felváltva és egymás kijelentéseit helyeselve fent nevezett hatósági közegek jelenlétében lealacsonyító és becsmérlő módon kritizálták az osztályharcot, kritizálták a munkás-paraszt szövetségei és általánosságban népi demokratikus államrendünkre és fejlődésünkre vonatkozóan becsmérlő és lealacsonyító kifejezéseket használtak, különös figyelemmel arra, hogy mi a Szovjetunió nyomdokain járva kövessük a Szovjetunióban már bevált kulákok elleni osztályharcban alkalmazott atrocitásokat és tömeggyilkosságokat. így kijelentéseikkel az a célt kívánták elérni, hogy megvetést keltsenek úgy népi demokratikus államformánk, valamint a Szovjetunió ellen, de egyben, hogy nemzetközi megbecsülésünket is csorbítsák. c) Vádlottak kifejezetten nem tagadták a bűncselekmény elkövetését, pusztán arra hivatkoztak, hogy a hatósági közegekkel csupáncsak arról beszélgettek, amit I.r. vádlott, mint népköztársaságunk néphadseregében katonai szolgálatot teljesített egyén, a szemináriumokon lanull, II. r. vádlott pedig, amit a bolsevik párt történetéből olvasott, s így kijelentéseiket nem azzal a szándékkal lelték, hogy törvénybe ütköző bűncselekményt kövessenek el, hanem csupán csak ideológiai fejlettségüket akarták megmutatni. A bíróság a vádlottak e védekezését nem találta helytállónak, mert a kihallgatott tanúk vallomása szerint vádlottak a fenti alkalommal szavuk hangsúlyából, egyéni magatartásukból, beszélgetés közepette az elhangzott szitkozódásokból éppen a tipikus osztályellenség támadó harca nyilvánult meg, s így a fenti tényállásra figyelemmel a bíróság az 1946. évi VII. tc. 4. paragrafusának 1. bek-ben meghatározott izgatás bűntettének tényálladéki elemeit találta megvalósítottnak, e szerint bűnösségüket megállapította és meg is büntette. d) A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a bíróság I.r. vádlottnál súlyosbító körülményként, hogy a néphadseregünkben teljesített szolgálata alkalmával elsajátí-