Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

3/B. Budapest, 1951. június 2. A Legfelsőbb Bíróság súlyosbítja az ítéletei A Népköztársaság nevében! A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága izgatás büntette miatt ifj. Egri Benjámin okányi (Szabadság u. 44.) lakos ellen indított bűnügyben a gyulai megyei bíróság B.581/1951/9. számú ítélete ellen bejelentett fellebbezések folytán tartolt nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott főbüntetését 1 (egy) évi és 4 (négy) hónapi börtönre, a mellékbüntetésül alkalmazott közügyektől eltiltás időtartamát 10 (tíz) évre felemeli és a vádlottat további mellékbüntetésül feltalálható vagyona egynegyed részének elkobzására is ítéli. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. A vádlott szabadságvesztés büntetéséből a kiállolt előzetes letartóztatással a mai napig összesen 5 (öt) hónapot és 18 (tizennyolc) napot kitöltöttnek nyilvánít. Az ítéletet az illetékes tanács pénzügyi osztályával is közölni kell. Indokolás: Az elsőbírói ítélet ellen fellebbezéssel élt a közvádló: súlyosításért, a védelem pedig a bűnösség megállapítása miatt, enyhítésért és a felajánlott bizonyítási indítvány elutasítása miatt. Az elsőbíróság a bizonyítási anyag mérlegelése alapján jutott arra a megállapításra, hogy a vádlott által felajánlott bizonyítás nem alkalmas a pozitív tartalmú tanúvallomások alapján megállapított tényállás megdöntésére, másrészt a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is úgy a bűnösség, mint a bűnösségi körülmények szempontjából közömbösek azok a körülmények, amelyeket a védelem az elsőbíróság előtt bizonyítani kívánt, nem törvénysértéssel történt tehát a védelem állal felajánlott bizonyításnak a mellőzése. Az elsőbíróság által megállapított tényállásban az 1949. XI. tc. 67. paragrafus 2. bekezdésében írt esetek egyike sem fordul elő, - így a Legfelsőbb Bíróság határozatát azokra a tényekre alapította, amelyeket az elsőbíróság valóknak fogadott el. Ezen irányadó tényálláshoz képest az elsőbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, törvényszerű a cselekmény minősítése is. A vádlott cselekménye nemcsak szóbeli kijelentésekre korlátozódik, hanem azzal konkrét ellenforradalmi jellegű tettek területére lépett. így a vádlott fiatal kora, szemmel látható italossága és a csekély fokú nyilvánosság nem lehet ok a Bta. 51. paragrafusának oly messzemenő alkalmazására, mint ahogyan azt az elsőbíróság tette,