Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

A helyzet később sem javult. 1955 márciusában a községi begyűjtési megbízottak és előadók zöme a minimális szakmai ismeretekkel sem rendelkezett. Szerveztek ugyan tanfolyamokat, tervezték szakmai minimum-vizsga letételét, de ezt erősen akadályozta az, hogy évente 30 - 40%-os volt a fluktuáció. Egy 1956. júliusi jelentésből kiderül - s ez minősíti a szakmai vizsgák erősségét, követelményszintjét -, hogy az iméntiekben ismertetett színvonalú begyűjtési apparátusból 5.100 munkatársat vizsgáztattak le központilag kiadott anyagok alapján, s ennek során azok 48%-a kapott jelest, 50% megfelelt, s 2% került csak pótvizsgára.

300 A teljes megyei, járási és községi apparátus személyzeti helyzete 1953-55 között egyértelműen romlott. Az 1955-ben működő 6.463 főből főiskolája már csupán 0,3%-nak volt, érettségije 10%nak, miközben 54% csak elemi iskolai végzettséggel, s 34% már azzal sem rendelkezett. Magában a minisztériumban sem volt rózsás a helyzet: 45 főosztály- ill. osztályvezetőből hatnak 8 elemi iskolai végzettsége sem volt, főiskolát 19 végzett. A 331 fős minisztériumi szakapparátusból főiskolai oklevele 29%-nak volt, középiskolai végzettsége 39%-nak, 24% viszont csak általános iskolai bizonyítvánnyal, 8% pedig még azzal sem büszkélkedhetett.

301 Ezen a helyzeten aligha segített a rákosista-sztálinista szülemény, az ún. "attestálás": ennek lényege az volt, hogy minden káder időről időre a közvetlen felettese vezetése alatti bizottság előtt volt köteles számot adni munkájáról, terveiről, szakmai-politikai fejlődéséről. A bizottság pedig a beszélgetés után véleményt adott a káderről (a bizottsági meghallgatás előtt a vezető mindig informálta a bizottságot a káderről, minősítette is azt; előírás volt, hogy a beszélgetések csak "barátságos" légkörben folyjanak le, ám elképzelhető, hogy a helyzet nem volt éppen jó kedvre derítő... Az attestálásról jegyzőkönyv készült, melyet elhelyeztek a káder személyzeti anyagában, a határozatot pedig szóban (!) közölték a káderral; az írásos anyagot nem olvashatta el).

302 A szakmailag leromlott, eleve gyenge begyűjtési apparátust időnként kampányszerű tisztogatással próbálták rendbe tenni. így 1955 első nyolc hónapjában 655 fegyelmit osztottak ki, ebből 480-at rendelet végre nem hajtása, törvénysértés és hanyagság miatt; 109 esetben volt a vád munkafegyelem megsértése (pl. részegeskedés), 66 esetben pedig sikkasztás és korrupció. 90 esetben bírósági eljárást is indítottak.

303 Az 1955. év egészében a 7.257 megyei, járási és községi begyűjtési hivatalnokból 1.083 ellen indult fegyelmi, s 389 főt kellett elbocsájtani, 108-at alacsonyabb beosztásba helyezni, míg 128 ellen bűnvádi eljárás is indult. A politikai vádak ekkor már nem jelentkeztek az eljárások fő okaiként.

304 A szakmai- és politikai bizonytalanság, a társadalmi megbecsülés egyre növekvő hiánya oda vezetett, hogy 1955 végén községi begyűjtési végrehajtónak (magyarul padlásseprőnek, vagy ahogy akkor mondták: transzfer munkásnak) csak cigányok je300. Jelentés a Begyűjtési Minisztérium Kollégiumához 1956. júl. 10. - Uo. - 11. (1956. júl. 14.) 301. Előterjesztés a Begyűjtési Minisztérium Kollégiumához 1955. márc. 25. - Uo. - 8. (1955. márc. 28.) 302. Előterjesztés a Begyűjtési Minisztérium Kollégiumához 1955. szept. 1. - Uo. - 9. (1955. szept. 5.) 303. A Begyűjtési Minisztérium Felügyeleti Főosztályának kimutatása 1955. aug. 23. - Uo. - 19/5. 304. Jelentés a Begyűjtési Minisztérium Kollégiumához 1956. jan. 18. - Uo. -11. (1956. jan. 23.)