Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
vek motorkerékpárjaival is: a helybeli raktárakban volt gumi, de ott nem juthattak hozzá, mert a minisztérium időben nem utalta ki... 292 A túlcentralizáltság és agyonszervezettség célja az volt, hogy a néhány fős legfelső vezetés mindenről tudjon és az egész ágazat jól szervezett, olajozott gépezetként működjék. Az eredmény pont az ellenkező lett: egyre fokozódott a szakigazgatási anarchia, amelybe belefért az, hogy az egyik dolgozó agyondolgozta magát, s mégis "alatta maradt" a kívánalmaknak, míg a másik a lábát lógatva "érdemelte ki" ugyanazt a fizetést. Az akkori magyar minisztériumok mindegyikére jellemző korképet festett le az az 1954. február eleji minisztertanácsi előterjesztés, amely a Nagy Imre-szakasz jegyében erre a kérdéskörre is kiterjesztette figyelmét. Az előterjesztés megállapította, hogy a minisztériumok vezetői és közvetlen munkatársaik rendszeresen és sokat túlóráztak. Több vezető szerint munkaidőben a rengeteg értekezlet, telefon stb. miatt érdemben nem is lehetett dolgozni. A munkamódszerekben is sok volt a hiba: Altomáre Iván élelmiszeripari miniszter pl. minden nap éjfélig dolgozott, s megkövetelte, hogy közvetlen munkatársai is rendelkezésre álljanak... De a belkereskedelmi miniszter (Tausz János) szavait is érdemesnek tartották idézni: rossz a munkához való viszonya annak, aki délután 5 órakor már hazamegy. Párhuzamosan viszont általános volt, ugyanazokban a minisztériumokban a lazaság, a magánügyek munkaidőben történő intézése. Sok vezető különböző társadalmi megbízatásait is munkaidőben intézte, nem is szólva arról, hogy akkor szinte mindenki tanult, s az fel sem merült, hogy azt ne munkaidőben tegye... A tárcáknál túlközpontosították az ügyköröket; a vezetők - bizalmatlanságból is - nem támaszkodtak az alsóbb vezetőkre, inkább maguk végezték a feladatokat. A bizalmatlanság okán aztán a beosztottak is mindenben vezetői döntésre vártak, a vezetők pedig felsőbb szintű vezetői döntésekre; felelősséget vállalni senki sem törekedett. Egymást követték a rosszul előkészített értekezletek, melyeknek célja főként a felelősség kollektívvé tétele volt. Megesett, hogy egy-egy vezető hetente 18-20 értekezleten is részt vett, méghozzá különböző helyeken. A rengeteg értekezlet ellenére a tárcák között nem létezett összhang. 293 A Minisztertanács határozattal igyekezett rendet tenni, de eredmény ezúttal sem igen mutatkozott. A minisztériumok közti rendezetlen viszony, az összhang hiánya még alapvető belpolitikai kérdésekben is megmutatkozott. Pl. Somogy megyében megesett, hogy a BM kiküldöttei a helyi begyűjtési szervekkel ellentétes instrukciókat adtak. így helytelenítették pl. azt, hogy a helyi tanácsok a vetőmag-ellátottság kárára is begyűjtötték a beszolgáltatásra meghatározott gabonát. Azt is kifogásolták, hogy 86 ak. értékű, kis földdel rendelkezőket a helyi szervek - a megyei miniszteri meghatalmazott is - kuláknak minősítettek, csak azért, mert valaha emeletes malmuk vagy fűrészüzemük volt... A Begyűjtési Minisztérium főosztályvezetője nem is késett a BM 292. Hegedűs Tibor főosztályvezető feljegyzése 1953. júl. 8. - Uo. - 14.-2/b. - 1953/2349. A minisztérium munkájához általában ld. még: uo. - 25-4/1952. ("Feljegyzések") 293. 521/2/1954. Mt sz. h. 1954. febr. 5 - Uo. TÜK - 7/0012/44.
