Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
tattak. 276 A begyűjtési hivatalokat létesítő, hivatalosan is megjelent kormányrendelet, miután a tanácsokból kiemelte a begyűjtő apparátust, paradox módon egyúttal felelőssé tette a tanácsokat a begyűjtés jó viteléért..., érvényben hagyva a tanácsok irányító-ellenőrző szerepét. A begyűjtési tervek teljesítéséért így felelőssé lett téve a minisztérium közvetlen irányítása alatti hivatal és a megyei tanács vb-elnöke is. Kormányrendelet tette lehetővé azt, hogy begyűjtési kérdésekben rendeletet hozzon a minisztérium, de a helyi tanács is. 277 Az eredmény természetesen az lett, hogy a tanácsok kivonultak a begyűjtésből, ott szabadultak e feladatkörtől, ahol csak lehetett. Az átszervezés számos gond forrása lett. A községi megbízottak hálózatát hónapok alatt sem sikerült teljesen felállítani, s így pont ott mutatkoztak zavarok, ahol a munka sűrűje volt. Az említett raktár-nosztrósítással 41 ezer vagonnyi kapacitást kellett átvenni és működtetni, ellenőrizni (625 nagyobb "bázistelep"-et, 1.700 állandó és 91 ideiglenes átvevőhelyet vettek át a szövetkezetektől!). Mintegy 7 ezer új munkahelyet kellett - egyebek közt - létesíteni. 278 Egyszerűsítésről, gazdaságosságról ezek után szó sem lehetett. 1955 elején értékelték a nagy átszervezés eredményességét. Megállapítást nyert, hogy a költségek nemhogy csökkentek volna, de - mint várható volt - jelentősen megemelkedtek. Az egy q begyűjtött cikkre jutó begyűjtési (igazgatási-szevezési) költség 1953-54 közt a terményeknél 24 Ft-ról 32-re, élőállatnál 76-ról 87-re nőtt, baromfinál és tojásnál 324 Ft/q-ról 248-ra csökkent (mivel az utóbbi áruféleségből jelentősen nőtt - kivételképpen - a begyűjtött mennyiség). A tejnél az 1 hl-re jutó begyűjtési összeg 34 Ft-ról 38-ra, a bornál 35-ról 38-ra emelkedett. A költségnövekedés egy része - ezt meg kell említeni - nem az átszervezés miatt, hanem az 1954-es, megújult gazdaságpolitikával együtt járó beszolgáltatás-mérséklés miatt következett be. Összességében az egy q-ra, ill. hl-re eső költség 32 Ft-ról 41-re emelkedett. Az átvett mennyiség mintegy 15 %-kal csökkent, közben a költségek 30 %-kal emelkedtek. 279 A Begyűjtési Minisztérium csak közvetlenül az átszervezésekre több mint 6 milliót költött. 280 Ezek után 1954 második felében, majd 1955 elején újabb egyszerűsítési kampányt kezdtek, minden bizonnyal állandó izgalomban és az alacsony munkaképesség állapotában tartva a teljes apparátust. A miniszter (Szobek András) pályázatot írt ki a begyűjtési ügyvitel egyszerűsítésére, amelyre 230 pályamű érkezett. Ügyrendeket adtak ki, racionalizálási bizottság működött stb. Az 1954 végi 602 fős minisztériumot 536 főre, a megyei begyűjtési hivatalokat 7.475 főről 7.419-re csökkentették, s a vállalatoktól is elküldtek 151 embert. Az utóbbiak zömét vállalaton belül csoportosították át, magyarán az egész nem sokat ért. 281 276. Vö. A begyűjtési hivatali apparátus szervezete 1956. jan. - UMKL-Begy. M. Titk. - 33/3. t. - 2. 277. 6/1954. tvr. - MK 1953/23. (márc. 24.); 19/1954. Mt sz. r. - Uo. 278. Jelentés a Minisztertanács részére 1954. jún. 15. - UMKL-Begy. M. Titk. - 19-5/0012/55. 279. Előterjesztés a Minisztertanácshoz 1955. máj. 27. - Uo. - 10/1955. máj. 30/2. p. 280. A Begyűjtési Minisztérium Főkönyvelőségének levele Szobek András miniszterhez 1954. aug. 2. Uo. - 19/5. 281. Jelentés a Minisztertanács részére 1955. máj. 6. - Uo. - 37. d./5. t.
