Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

tanácsi osztályról a másikra három napnál hosszabb időre munkaerőt átmenetileg átcsoportosítani is csak a BM engedélyével lehetett... Azt hiszem, ennyi elegendő a végrehajtó hatalom és a tanácsok viszonyának, a helyi demokrácia negligálásának jelzéseként. Elvonták a tanácsok hatásköréből az állami (megyei-járási) vállalatok irányítási jogát is; e jogot a sorra szervezett, költséges és felesleges trösztök, igazgatóságok látták el.

229 A centralizáció végletességét jól szemlélteti a tervezés menete és szervezete. Az Országos Tervhivatal 1949 után egyértelműen a minisztériumok fölé nőtt: az éves tervek tárca - sőt azon belül főosztályi bontásban - a Tervhivatalban készültek, a tárcák csak adatszolgáltató és önállótlan bedolgozók voltak. Több ezer cikk árát is egy időben a Tervhivatal állapította meg. A Tervhivatal által a tárcáknak leadott keretszámoktól eltérni nem lehetett. Eleinte a negyedéves terveket is bonyolult mechanizmus útján hagyták jóvá, majd - mivel így emberek ezrei a teljes évet tervezéssel, tervlebontással, módosításokkal töltötték - 1952 nyarától az éves terv eleve negyedéves bontásban került jóváhagyásra, s a végrehajtást a Tervhivatal ennek alapján ütemesen is ellenőrizhette. A vállalatok a tárcáktól kapták kész és utasítás jellegű terveiket.

230 Az élet természetes rendje szerint a mindent egy szinttel feljebb meghatározó, a mindent szigorú keretek közé szorító, tárcánként ezer- és ezer számszaki rovattal, számszerű előírással operáló, jelentéktelen keretmódosítást is a minisztériumban engedélyeztető, a rugalmas és ésszerű gazdálkodást gúzsbakötő tervgazdasági rendszer minden egyes évben megbukott. Láttuk már, hogy egyetlen év sem akadt 1949-56 között, amikor is a terv és a tervteljesítés adatai akár csak megközelítették volna egymást. Ez azonban nem zavarta a kafkai gépezet elszánt működtetőit. A részletkérdések özönére is rátelepedő, a mindent utasításokkal és ellenőrzéssel megoldani kívánó tervutasításos rendszer mérhetetlenül felduzzasztottá az igazgatás létszámát, folytonosan új ügyköröket, hivatalokat, bonyolító-szervező vállalatokat, azaz nem termelő szervezeteket kreált. így aztán míg 1949 januárjában 170 ezren, addig 1956 januárjában már 283 ezren dolgoztak az államigazgatásban.

231 A Földművelésügyi Minisztériumban és hivatali szerveiben, intézeteiben a létszám 1946 - 47 és 1955 között 5.168-ról 18.370-re emelkedett. (1954-ben tetőzött a létszám 22.981 fővel...) Magában az FM-ben 1946-ban 647-en, 1951-ben 1.474-en, 1955-ben pedig 996-an dolgoztak. A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályain 1951-ben 1.892, 1952-ben 1.907, 1955-ben pedig 1.286 embert foglalkoztattak. Összességében a tanácsok mezőgazdasági részlegein 1951-ben 4.708, 1955-ben 5.547-en ügyködtek.

232 Em229. 2079/23/1952. Mt. sz. h. - HT 23. 182. (júl. 29.) 230. 2071/21/1952. Mt. sz. h. - Mt. HT 21. 167. (júl. 12.) Az OT dolgozta ki a tárcákra kötelező anyaggazdálkodási terveket is. A leadott keretszámokat itt sem lehetett - elvileg - túllépni. A tárcák csak végrehajtók voltak, gondoskodhattak az anyagellátás operatív viteléről. "Természetesen" minden tárcánál volt nagy létszámú anyaggazdálkodási főosztály, majd 1952-ben már külön ellátási- és értékesítési igazgatóságok létesültek; emellett a termelési-szakfőosztályok mindegyikén belül működtek anyaggazdálkodási osztályok... - 2046/15/1952. Mt. sz. h. - Mt. HT 15. 109. (máj. 13.) 231. Adatok és adalékok... 31. 232. Az FM és szerveinek létszámalakulása 1946-tól n.n. - UMKL-Matolcsy mh. - 1.1.