Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

MEGFIGYELT PARASZTCSALADOK JÖVEDELMI ADATAI

211 1956. havi átlag (Ft) 1-3 3-5 5-8 8-10 10-15 15-25 1-25 kat. hold földterülettel rendelkező családoknál Egy főre jutó havi átlagos pénzjövedelem a munkabéres keresővel nem rendelkező családoknál 330 322 366 378 396 448 356 Egy családra jutó havi átlagos pénzjövedelem 1189 1224 1436 1544 1588 1937 1416 Ebből: szerződéses és szabadpiaci eladás 468 608 841 981 1098 1421 774 beszolgáltatás 17 36 69 104 126 182 58 munkabér 384 293 290 228 154 127 310 napszám 140 116 77 58 45 38 101 fuvar 30 40 73 83 61 7o 54 Egyéb 150 131 86 90 104 93 119 Jellemző és figyelmet keltő, hogy a családok összes pénzjövedelme közt nagy különbségek nem alakultak ki. A szerződéses és szabadpiaci értékesítés természetesen többet hozott a gazdagabb paraszti háztartások kasszájába, ezt azonban munkabérjellegű jövedelmekkel többé-kevésbé ellensúlyozni lehetett. A beszolgáltatás progresszivitása megtette hatását: egyértelmű volt a jövedelmek nivellálódása, amit az iparban szerezhető aránylag magasabb bérek - mivel huzamosabb ipari-kereskedelmi munkát csak kis- és szegényparasztok vállalhattak - tovább erősítettek. A keresetek 1949-55 között egyértelműen az iparban nőttek a legjobban, miközben a legalacsonyabbak a mezőgazdaságban voltak: a szegényparaszt vagy kisbirtokos gazda tehát inkább az iparba ment és ingázott, mintsem a helybeli állami gazdaságban vagy téeszben vállalt volna munkát (amihez értett volna...). A munkabér-jövedelmeknek fontos, bár birtokarányosan egyre csökkenő szerepe volt az 1-10 holdasoknál, de a módosabb családoknál is az összes pénzjövedelem 10%-a körül járt. Nem volt parasztcsalád, melyben ne lett volna mezőgazdaságon kívül munkát vállaló személy. "Csak" a mezőgazdaságból nem lehetett akkor megélni... 211. Stat. Évk. 1956. 216.