Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
lényegesen magasabb a kötelezőként beszolgáltatott mennyiségek részesedése az összes begyűjtött kukoricán belül, s némileg jobb volt az állami szabadfelvásárlás hányada is. (97. táblázat.) A sertésvonalon másként alakultak a felvásárlási címenként bontott összbegyűjtési adatok. 1950-51-ben még "csak" 14-15%-ot tett ki a beszolgáltatás és 85-86%-ot az állami felvásárlás. Ezt a termelők számára még valamelyest - a hadigazdálkodáson belül - elfogadható helyzetet aztán az 1952. év felszámolta döbbenetes, 97%-os beszolgáltatási arányával. 1953-tól és főként 1955-től meredeken nőtt az állami szabadfelvásárlás részesedése az összes sertésbegyűjtésben, de az 195051-es arányt már nem érte el. A téesz-ek helyzete alig érezhetően volt csak jobb, mint az egyéni gazdáké. Megemlítendő, hogy sertést a tényleges szabadpiacon, azaz feketén eladni a lehetetlenségek birodalmába tartozott a már ismertetett forgalmi kötöttségek és megszorítások miatt. (98. táblázat.) A marhabegyűjtésen belül végig magasabb volt az állami szabadfelvásárlás aránya, mint a sertésnél, azaz csekélyebb volt a beszolgáltatás részesedése: 1952-ben is "csupán" 78%. 209 1954-től pedig - ha nem is az 1950-51-es szinten - de ismét a begyűjtött mennyiség nagyobbik felét tette ki az állami felvásárlás. A baromfinál 1953ig az állami készletek zömét beszolgáltatással biztosították; 1954-55-ben a beszolgáltatás mennyiségileg szinten maradt, ill. valamelyest nőtt, az állami szabadfelvásárlás mennyisége viszont ugrásszerűen fokozódott, megtízszereződött. Ez egyáltalán nem volt pozitív folyamat a parasztok szemszögéből nézve, mivel azt jelentette, hogy elestek fő szabadpiaci - pénzcsinálási lehetőségüktől; a felesleg zömét elvitte - alacsonyan megszabott áron - az állam. 210 Idézzük fel egy pillanatra a már említett számokat: 1949-55 között az összes begyűjtésen belül (földadóval együtt) 25-75%-ot tett ki a beszolgáltatott cikkek aránya! A hét éves átlag 48%-ot mutat. Az összes, bármilyen címen állami készletbe adott cikkek 48%-áért kapott képletes árat a parasztság. Az imént sorolt árak ennek tudatában kerülnek igazán a helyükre. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy pl. 1956-ban egy átlagos parasztcsalád összes pénzbevételéből a beszolgáltatás (ami az államnak átadott összes cikk 40 - 45%-a volt átlagosan) mindössze 4%-kal részesedett. 209. Uo. 30. 210. Uo. 32.
