Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

1956-ban 700 ezer kh-ra kötöttek szerződést; a feltételek többnyire változatlanok voltak. A lekötött rizsterületek utáni korábbi háromszoros területmentesítés helyett azonban már csak másfélszeres területet vontak ki a beszolgáltatás hatálya alól, azaz csökkentették a kedvezmény mértékét (ez önmagában 60 ezer kh-t érintett). Valamelyest csökkentek az átvételi árak is.

186 3. Az agrártermelés és a begyűjtés a számok tükrében (1950) 1953-56. Nézzük meg ezek után: a megismert agrárpolitika, annak kisebb-nagyobb ingadozásai mennyiben mutatkoztak meg az agrártermelés struktúrájában, eredményeiben. Milyen termékszerkezetű és milyen termelékenységű mezőgazdaság szembesült az egyre fokozott ill. 1953-tól rövid időre enyhített terheléssel; milyen számszerű "eredményeket" mutatott fel a begyűjtési rendszer. Kezdjük a földterülettel, mint a termelés alapjával, annak művelési ágak szerinti megoszlásával. Az 1938. évi 9.302 ezer kh összes földterület nem változott, ám sokat mond a művelés alól kivett területek módosulása. 1938-ban 609, 1948-ban 620, 1952ben már 759, majd az 1953-54. évi kis javulás után 1955-ben már 800 ezer kh került ki a művelés alól, s ez a tendencia 1956 után is folytatódott.

187 Ennek fő okát az ipartelepítési, közlekedési célokra példátlanul nagyvonalúan átengedett területekben kell keresnünk. Meg kell jegyezni, hogy az említett értékekben nem szerepelnek az évről-évre növekvő parlagterületek, melyek statisztikailag termőterületek voltak. Emlékezzünk rá: 1952-ben közel 1 millió kh volt műveletlen! A parlagterületek később valamelyest csökkentek, de korszakunkban végig több százezres nagyságrendet értek el, jelezve a tragikus tényt: a magyar paraszt, akinél szerte a világon földet jobban tisztelő paraszt aligha létezett, az ellenséges agrárpolitikai közegben felhagyni kényszerült a mezőgazdasági munkával. Egy részük belépett a téesz-be, másik nagyobbik - részük inkább otthagyott csapot-papot... A szántóföldek területe 1946-1956 közt 300 ezer hektárral csökkent! A szőlőterület 1945-50 között növekedett; jelezte ez a földreform utáni telepítési kedvet. 1956-ban aztán az évszázad legkisebb területi adatát látjuk; 1949-52 közt a szőlőterületeket egyre inkább büntető jellegű beszolgáltatással sújtották, jelezve: a paraszti gazdaságok egyik biztos támasza, az önállóság megszokott, öntudatot biztosító terrénuma szálka Rákosiék szemében. A reakció ennek megfelelő volt. A rétek területének stagnálása, majd zuhanása nem sok jót ígért az állattartásnál. A legelők 1955-56-os növekedése mögött egyértelműen az állt, hogy a legelők akkori, viszonylag kedvező beszolgáltatási normáját a parasztság igyekezett kihasználni, ami persze az intenzíven művelt területek rovására történt. 186. Előterjesztés a Begyűjtési Minisztérium Kollégiumához - UMKL-Begy. M. Titk. - 11. (1956. máj. 4.) Uo. ld. az 1956-57-es tervet is cikkenként és a mentesített területekkel együtt. Rizsnél tehát egy kh-at érintő szerződés után 1,5, olajlennél kettő, szójababnál 1, hagymánál 1,5 kh-at mentesítettek stb. 187. Adattár I. 4.