Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

parasztság, szabadulva a ránehezedő terrortól, hagyományokkal és értékekkel nem törődő voluntarizmustól. A remények azonban csak napokig-hetekig élhettek... De ez már egy másik, nem kevésbé tragikus történet. Kitekintésként: a szovjet fegyverekkel hatalomra jutott Kádár-kormány rövid néhány hónap alatt a szovjetek állal követelt bosszúhadjárat végrehajtójává süllyedt. Nem vonta ugyan vissza Nagy Imréék intézkedéséi a begyűjtést illetően, sőt magának igyekezett tulajdonítani a beszolgáltatás eltörlésének érdemét: 1956. nov. 12-én tvr-t (!?) adtak ki "a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadásának megszüntetéséről".

170 Miként 1849 ulán a Haynau-diktatúra sem vonhatta vissza a forradalom egyik fő eredményét, a jobbágyfelszabadítást - ha valamelyest is konszolidálni akarta uralmát -, hasonlóképpen nem lehetett szó 1956 végén sem a begyűjtési rendszer visszaállításáról. Sőt, a tvr. után pár nappal a vörös ellenforradalom kormánya felhívást intézett a parasztsághoz: ebben elítélték az erőszakos téesz-szervezést, a zaklatás jellegű tagosításokat, s mindazokat a módszereket "amelyeknek alkalmazása következtében évekre visszaesett a magyar mezőgazdaság". A kormánynyilatkozat a beszolgáltatás "eltörlése" mellett a mezőgazdaság fejlesztését, a magyar agrártermelés nemes hagyományainak folytatását ígérte és hangsúlyozta a termelői érdekeltség fontosságát; a gazdálkodási mód megválasztását pedig a parasztság "szabad elhatározására" bízta... Végezetül azt is hangsúlyozta a Kádár-kormány, hogy nem fog semmiféle beavatkozást tűrni az autonóm szövetkezetek ügyeibe.

171 Nos, mindebből egy szó sem valósult meg. Néhány hónapig - amíg a kedélyek megnyugtatása szükséges volt a diktatúra kiépítése érdekében - valóban kapott kedvezményeket a falu, így pl. felemelték az állami felvásárlási árakat, de aztán hamarosan felmutatta a neo-bolsevizmus az igazi arcát: süllyedtek a felvásárlási árak, megfeledkeztek a szövetkezeti önállóságról és állami vállalatként diktáltak a téeszeknek is. Kiépült az elvonó agrárpolitika új rendszere, a burkoltabb, de lényegében ugyanolyan keménykezű diktatórikus és az ígéreteket félrevető rendszer. Nem sokáig váratott magára a kollektivizálás új szakasza sem, az erőszak minden fegyverét és módszerét bevető, kíméletlen és totális támadás a paraszti önállóság ellen. De kanyarodjunk vissza még az 1956. október előtti begyűjtéshez. A terület utáni beszolgáltatási kötelezettség, a "feleslegeket" megcélzó értékesítési szerződések ill. az állami "szabadfelvásárlás" és a kötelezően előírt vetéstervek mellett bizonyos cikkek kellő szintű termelését és a központi (ipari, közellátási) igények kielégítésének biztosítását szolgálta a szerződéses termeltetés is. A döntő itt az élelmiszeripar nyersanyag-szükségletének, a minőségi vetőmagvak kellő mennyiségének biztosítása, és kiegészítő jellegű közellátási és exportcélok kielégítése volt. Ez természetesen kiegészült politikai céllal is: a termelési szerződés újabb béklyó volt, ami tovább akadályozta a parasztot a gazdaságával való - amúgy is egyre szűkebb - önálló rendelkezés lehetőségében. 170. 21/1956: 21. tvr. - MK 93. 568. 171. A felhívás: MK 1956. 96. 579.