Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
gyenge termést, leszögezte, hogy a kötelességét teljesítő termelő ne tartson adminisztratív rendszabályoktól, mert a kormányzat csak "jó szervál" kéri a feleslegek önkéntes átadását. Kilátásba helyezte a cikk a forgalmi korlátozások enyhítését, a termények, cikkek közti helyettesítési lehetőségek bővítését, azaz a gazdák közti termelésszerkezeti különbségek figyelembevételét. Sőt, egyértelműen állást foglalt a szerző az "alapjában jó" begyűjtési rendszer felülvizsgálata, az adójelleg mérséklése, az átvételi árak szabadpiaci árakhoz történő közelítése mellett. 168 Szobek András aláírásával előkerült a Szabad Nép-cikk alapjául szolgáló részletesebb, elemzést és javaslatokat rögzítő feljegyzés is. Ez ugyan megtartani kívánta az 1953: 27. tvr. mennyiségi beadási normáit, azonban enyhíteni kívánva a begyűjtés túlzott adójellegén, nem csupán eltörölni javasolta a földadó természetbeni kiegyenlítését, hanem párhuzamosan a kenyérgabona állami átvételi árát (kötelező beadás esetén) az 1946-ban rögzített (!) 60 Ft/q-ról 120-ra kívánta emelni; emellett a termelőnél nemcsak a vetőmagol, de a család számára szükséges gabonát is meghagyta volna, elébe helyezve a beszolgáltatásnak. A javaslat még tovább is ment és felszámolta volna a kötelezővé tett szerződéses értékesítési rendszert, s áttérést indítványozott a valóban önkéntes szerződések rendjére. Ez azt eredményezte volna, hogy a termelők mentesülnek az 1956-ban 31 ezer vagont kilevő ingyenes beadástól, igaz, párhuzamosan felemelték volna a kötelező beadást, amiért viszont felemelt árat kívántak biztosítani. Ez a termelőket összességében 500 millió forinttal gazdagította volna. A tárca megszüntetésre javasolta továbbá több más cikknél a kötelező beadást, sőt a sertésvágások utáni zsírdézsmát is, a kötelező baromfi- és borbeadással egyetemben. Megszűnt volna a még egzisztáló mintegy 1500 kulák külön terhelése, és kiterjesztették volna a szociális kedvezmények hatósugarát is; a téesz-ek pedig 5%-os általános kötelezettség-csökkentésnek örülhettek volna. A káros mértékű marhabeadás helyett részben sertést és baromfit lehetett volna beadni. A hátralékok keletkezését széleskörű helyettesítési lehetőséggel kívánta a tárca megelőzni, helyszíni behajtást pedig csak és kizárólag az önhibából nem teljesítőkkel szemben szándékozott érvényesíteni. A felsorolt kedvezmények együttesen egy milliárdos többletköltséggel terhelték volna az állami költségvetést; a nagyobb tételeket a gabonabeadási ár emelése (329 millió), a zsírdézsma törlése (168 millió), a kötelező baromfibeadás törlése (138 millió) és a kötelező borbeadás megszüntetése (206 millió) jelentette. A szociális kedvezmények némi bővítése mintegy 70 millió forintot javíthatott a termelők helyzetén. 169 Mindezek a könnyítések 1955-ben még talán feloldhatták volna falun a feszültségeket. Az cmlítelt feljegyzés dátuma azonban 1956. október 22... Másnap már a fegyvereké volt a szó, kitört a forradalom. Október 31-én a Nagy Imre-kormány már nem toldozgatta-foldozgatta, hanem engedve a parasztság és a mezőgazdaság egyértelmű kívánságának - Gyenes Antal begyűjtési miniszter közzétett nyilatkozatával - eltörölte a begyűjtési rendszert mindenestől. Felcsillant a remény: mód lesz az agrártermelés produktumainak tényleges áruként való értékesítésére, helyreállhat a piaci rend, az értéktörvény hatálya, felegyenesedhet és a maga útját járhatja a magyar 168. "Időszerű a kötelező begyűjtés jelenlegi rendszerének felülvizsgálata" - SzN 1956. okt. 16. 169. Szobek András feljegyzése 1956. okt. 22. - UMKL-Begy. M. TÜK - 9. t. M-1052/1956.
