Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

területen termelt mennyiségből a termelő csak 10 kg vöröshagymát és 1 kg fokhagymát tarthatott meg a vetési szükségleten felül.

37 A súlyos közellátási helyzetben a rendeletalkotók - eredeti szándékuk ellenére - egyre szűkebbre vonták a szabadpiaci forgalmazású termények körét. A kormányzat kezében eszközként ekkor szinte csak a jogszabályi rendelkezés maradt. Az egyre romló pénzben adott s az amúgy is erősen agrárollós árszinten álló 1939-es árakat alapul vevő felvásárlási terményárak, a mezőgazdasági termelés számára nélkülözhetetlen iparcikkek hiánya (az Iparügyi Minisztérium iparcikk-igénybevételi kötelezettsége nem sok eredményt hozott) korántsem ösztönözte a parasztokat árutermelésre. Jellemző a mezőgazdaság ekkori árhelyzetére, hogy egy beszolgáltatott 5 q-ás ökör hatósági árán a szabad piacon egy libát lehetett vásárolni.

38 A városi lakosság, az ipari munkásság joggal tarthatott igényt a kemény újjáépítési munka közben a minimális szintű élelmezésre, de ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a parasztságtól az adott helyzetben lényegében ellenérték nélkül tudta csak a kormányzat az "árutermelést" szorgalmazni. Áthidalhatatlan ellentét keletkezett, amely a stabilizációig feloldhatatlan maradt. A parasztság a maga módján védekezett. Az újgazdák és szegényparasztok a sokéves, sőt többgenerációs éhezés után úgy vélték, jogos, ha vetőmag, igásállat és hitel nélkül, hallatlan erőfeszítések és a család minden maradék erejét a földbe ölő munka révén elért csekély termésből először maguk laknak jól. Az igen alacsony termésátlagok mellett a közép- és gazdagparaszt is a korábbinál lényegesen kevesebb feleslegét igyekezett a feketepiacon, a hatósági áron felüli értékben értékesíteni. Az óriási áruhiány közepette ugyanis a zsír vagy a cukor általános egyenértékesnek számított, s az éhezés közepette feltornászott értékben bármire el lehetett cserélni. A beszolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó paraszti terhet jelentett a földadó rendszer is: 1945. január 1-től - az inflációra és közellátási érdekre tekintettel - birtokonként a kataszteri tiszta jövedelem minden aranykoronája után 1 kg búzát kellett természetben beadni; tehát egy átlagos értékű szántóterület egy holdja után 11 kg-ot. A földadó alapján kivetett egyéb kisebb adókat (megyei, községi pótadók, útadó, kamarai illeték) ugyancsak természetben kellett kiegyenlíteni.

39 E rendelkezést átmenetinek szánták. Az MKP 1946 elején felvetette a földadó pengőbeni fizetését s az újbirtokosok, törpebirtokosok legszegényebb rétegeinek két évi adómentességét.

40 E tervek - bár az MKP szava döntött a gazdaságpolitikában... - a stabilizációval sem valósultak meg. A beszolgáltatás korántsem haladt a tervezett mértékben, s így a kormányzat a kiépülőben lévő rendszert szigorú szankciókat tartalmazó rendelettel toldotta meg: azokat, akik 1945. október 31-ig nem teljesítik kenyérgabona-beszolgáltatási 37. 3700/1945. ME sz. r. - MK 63.; 106600/1945. KM sz. r. - MK 125.; 107450/1945. KM sz. r. - MK 141.; 108010/1945. KM sz. r. - MK 152.; A tejbeszolgáltatási kötelesség tehenenként és évi 270 napon át napi 2 I volt; a helybeni forgalom szabadon bonyolódhatott, de nem helybeli fogyasztásra csak jogosított tejiparosok vehettek át tejet. 38. B. Szabó István parlamenti beszéde 1945. dec. 4. - Ngy. N. 110.; 1945. márc. végén a búza hatósági ára 80 P/q, a rozsé 70 P/q, a kukoricáé 68-72 P/q volt. (11497/1945. KM sz. r. - MK 12.) 39. 4300/1945. ME sz. r. - MK 71. 40. Az MKP és az SZDP határozatai 207.