Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

tehát az előterjesztésben foglaltak teljesítése, a mérséklések és növelések egyenlege 10,2%-os tehercsökkenést jelenlett. A TERMENYBEGYUJTES CÍMENKÉNTI ALAKULÁSA 1951-1955 (%) 60. táblázat K ' Begyűjtési cím 1951/52 1952/53 1953/54 1953/54 1954/55 tényszám tényszám tervszám módosított javaslat tervszám Terület utáni beadás 57,4 76,9 74,5 68.2 63,8 Állami szektor beadása 5.0 6,6 10,0 12,1 12,5 Gépállomási beadás 2.0 2.3 1,9 2,4 0,7 Cséplőrész 5,9 6,5 Vámbevétel 13.9 11,3 12,6 10,4 11,5 Szerződéses termeltetés 5,9 1,9 1,0 0,8 0,9 Összesen: 26,8 22,1 25,5 31,6 32,1 Szabadpiaci 15,8 1.0 0,2 4.1 felvásárlás Mindösszesen: 100,0 100.0 100.0 100,0 100,0 Látható, hogy 1952-53-hoz képest jelentősen csökkenteni kívánták a terület utáni - a legterhesebb - beszolgáltatást, ám a csökkentéssel együtt sem mérséklődött volna a terhelés az 1951-52-es szintre. A cél tehát csak az irreális 1952-es terhelés enyhítése volt. A szabadpiaci felvásárlás a változások után sem közelítette volna meg az 1951-52-es adatot. A szerződéses termelés szerepének csökkenése mögött az "akciós" (sok kedvezménnyel járó) termeltetés tervezett visszaszorítása állt: az imént felsorolt kedvezmények mellett a tervezők itt némi megszorítást alkalmaztak a parasztság rovására. Cél lehetett ennek során a begyűjtési "címek" számának csökkentése, a rendszer áttekinthetőbbé tétele is. Az említett beadási normacsökkentéseket a szövetkezetek, dolgozó paraszti birtokkategóriák ill. a kulákok esetében, átlagos értékű földekkel számolva, a következő táblázat szemlélteti.