Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
teljesíthetetlen gazdagparaszti normákat csökkentették leginkább. 62 Figyelemre méltó, hogy az NDK-ban már Sztálin halála előtt megmutatkozott a korrekciós igény, míg Magyarországon csak a június végi párthatározat után történhetett meg a változás. Az aratás megkezdése után nálunk is egyértelmű lett, hogy az érvényes, még 1952-ben készült begyűjtési rendelkezések betartása tovább mélyítené a válságot. így, miután a pártvezetésben megtörtént az új szakasz jegyében a nyitás, lehetővé vált az is, hogy június 30-án táviratokat vitt szét a posta a megyei tanácsok elnökei címére. A távirat régóta nem tapasztalt kedvező híreket vitt a vidéki Magyarországnak. Nevezetesen, az új begyűjtési miniszter, Tisza József lehetővé tette, hogy azoknál a termelőknél, akiknél a beadás teljesítése esetén a vetőmag vagy a házi szükséglet csorbát szenvedne, a kenyérgabona más terménnyel is helyettesíthető legyen. Egy másik miniszteri távirat pedig kedvezményekel biztosított az elemi károkat szenvedett gazdáknak: a 25% feletti kártételek esetén úgy a földadó, mint a beszolgáltatás a kár mértékének megfelelő arányban lett csökkenthető! 63 A táviratokat az aznapi minisztertanácsi határozat előzte meg: a határozatban, melyet Nagy Imre jegyzett, a rászoruló téesz-ek és egyéni gazdák megsegítése, valamint "a beadási kötelezettség kivetésénél elkövetett sérelmek" orvoslása érdekében a táviratilag azonnal közzétetteken túl azt is megengedték, hogy a téesz-ek, ha a tárgyalt beadási-helyettesítés esetén sem voltak képesek tagjaik kenyerét biztosítani, kenyérgabona-kölcsönt kaphassanak, ill. a gépállomási, természetben kivetett talajmunka-díjakat az 1954. évi termésből fedezzék. A leginkább elesett téesz-ek tagjai részére ezen felül ezer vagonnyi további kenyérgabona-kölcsönt is kilátásba helyeztek. 64 A Begyűjtési Minisztérium meglepő gyorsasággal, már 1953. augusztus elejére elkészült a begyűjtés új rendszerének első, terjedelmes megfogalmazásával. Az anyagot a minisztériumi kollégium augusztus 12-én tárgyalta. A munkálat az alapelvek között mindenekelőtt leszögezte, hogy az új begyűjtési politikának alapvető feladata a megújuló gazdaságpolitika szolgálata, a mezőgazdaság fellendítésének és a dolgozók életszínvonala emelésének elősegítése. Ennek érdekében a terület utáni (kötelező, mélyen a termelési költség alatti áron elszámolt) beadási kötelezettség csökkentését, a szabadpiaci értékesítés lehetőségének növelését, a központi szükségletek reálisabb felmérését, a paraszti teljesítőképesség figyelembevételét javasolta, és nem utolsósorban az új rendszer előírásait három évre szólóan kívánta meghatározni, ami kiszámíthatóvá és így a termelési ösztönzővé tehette a konstrukciót. A parasztokra nézve kedvező változást egyéb kedvezmények is erősíteni kívánták, ígérve a tényleges önköltséggel számoló átvételi árak alkalmazását. 62. A Német Demokratikus Köztársaság rendelete - Uo. 22-1/1953. (NDK). 63. Uo. 14-2/a-1953/2624. A kedvezmények hatását csak átmenetileg mérsékelhette az, hogy a táviratilag szétküldött rendelkezés végrehajtását július 31-én újabb távirat 48 órán belül ígért végrehajtási utasításig felfüggesztette. - Uo. 64. 502/2/1953. Mt sz. h. - Uo. TÜK - 4/0041/127. Nehezen érthető, hogy egy ilyen, minden bizonnyal pozitív fogadtatásra számító határozatnak miért kellett "titkos" minősítést adni, ami egyet jelentett az igen szűk körű terjesztéssel!? Csak a két-három éves beidegz.ődéssel magyarázható ez. A végrehajtó apparátus egyébként igen szűkkeblűén mérte a gyakorlatban a kedvezményeket, hiszen a szeptember végéig a helyettesítésekhez meghatározott 1.000 vagonos keretből csak 536-ot, míg az egyéni gazdák javára biztosított 670 vagonos másik keretből 535-öt használtak fel. - Uo. kimutatás szept. 30.
