Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

kisemmizésének fő eszközei voltak).

39 Nagy Imre még próbálkozott: 1955. március elején a KV-hez írt levelében bírálta azt, hogy ismét eluralkodott a pártban a választolt testületek, mindenekelőtt a KV háttérbe szorításával az egyszemélyi vezetés. Elfogadta (kényszerűségből) a "jobboldal" elleni harcot, de figyelmeztetett: kétfrontos harcra lenne szükség, magyarul: a sztálinizmust nem kellene rehabilitálni. Az új szakasz revideálását katasztrófának minősítette, mivel ezen az úton a párt - írta - ismét elszakad a tömegektől. Az adott összetételű PB-t alkalmatlannak tartotta a vezetésre, Farkas Mihály felelősségre vonását is kezdeményezve.

40 A körülmények azonban már Rákosinak kedveztek, aki február végén sietett is leszögezni: az "új szakasz" elnevezés hiba, mivel 1953. júniusa előtt is helyes politikát folytatott a párt, kisebb hibákkal. Fellépett a "spekulatív" paraszti jövedelmek ellen. A PB számára készített beszámolótervezete (közeledett a KV ülés) egyértelműen az 1954. októberi KV határozatok hatályon kívül helyezését, az új szakasz leállítását jelentette. Lekerült a napirendről az új gazdaságpolitika kidolgozása is. Farkas Mihály már azzal vádolta Nagy Imrét, hogy tőkés restaurációt akart.

41 Az ortodox-bolsevik, voluntarista vonal egyértelmű győzelmét az 1955. március 2-4 közti KV ülés mutatta. Ezen Rákosi változatlan formában adta elő imént ismertetett PB előterjesztését. Az ülés határozatai megmutatták, hogy a KV tagjai érzékelték az új moszkvai kívánságot és odaálltak Rákosiék mögé. A határozat szerint ugyan helyes volt a júniusi politika, de a végrehajtásban súlyos hibák, antimarxista nézetek jelentkeztek. "Káros jobboldali elhajlás" uralkodott el, melynek következtében stagnált az ipar, s a mezőgazdaság sem teljesítette beszolgáltatási tervét, sőt olyan nézetek terjedtek el, melyek tagadták - úgymond - a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét; márpedig, aki tagadja ezt, az tagadja a munkásosztály vezető szerepét is... "Az élesedő nemzetközi helyzetben" a KV ismét állást foglalt a hadiipar fejlesztése mellett is, ami egyértelmű volt az életnívó visszaszorításával, jóllehet ezt félrevezető módon tálalták: Nagy Imre - áll a határozatban - úgy emelte az életszínvonalat, hogy annak nem voltak meg a gazdasági alapjai. A vádak szerint Nagy Imréék arról is megfeledkeztek, hogy a munkás-paraszt szövetség célja a szocialista társadalom, s arról is, hogy e szövetségben a munkásosztály vezet. Nem riadt vissza a régi-új vonal a hazugságoktól sem: így pl. állították, hogy bár a szövetkezeti parasztság életszínvonala jobb, mint az egyénieké, a jobboldali opportunisták mégsem vallották a téesz-fejlesztés elvét. "Egyesek" már a párt vezető szerepét is tagadták - olvashatjuk a határozatban -, amikor pl. a népfront szerepét erősítették volna. Külön kiemelve lett elutasítva Nagy Imre 1954. október 20-i cikke, s főleg az, hogy a cikk az eredményeket elhallgatva csak a hibákat emelte ki az 1953. június előtti időszakból.

42 Rákosi néhány nap múlva a budapesti pártaktíva értekezleten már a sztálinizmus nyílt apológiáját adta elő.

43 Ezt követte az április 14-i KV ülés, melyen Nagy Imrét kizárták a PB-ből és a KV-ból is, és visszahívták minden olyan funkciójából, melybe a "párt bizalmából" 39. Szabó B. 253.40. Uo. 262.41. Uo. 256.42. SzN 1955. márc. 9. 43. Uo. márc. 13