Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

lációt, amikor kiállt a szabad, független (!) Magyarország mellett és a nemzeti hagyományok ápolása érdekében. Kiemelten beszélt az összefogás szükségességéről: jól tudta, hogy Rákosiék csak látszólag vonultak vissza. Egyes hívei annyira felbuzdultak szavain, hogy pl. Méray Tibor a Szabad Nép pártszervezetének vitájában már "tisztító vihar" szükségességéről mert szólni, amely viharnak a társadalom vámszedőit, azaz a pártfunkcionáriusokat kellett volna elsepernie... Kövesi Endre ugyanott független sajtót követelt.

34 Nagy Imre és köre mindezzel átlépte a Rubicont: lényegében a tömegekhez fordultak támogatásért az idegen hatalmat kiszolgáló sztálinisták ellen...

35 Hamarosan éles és hideg szibériai szelek kezdtek fújdogálni. 1954. november végén Darvas József "A túllicitálásról" írt cikket a Szabad Népbe, s ebben ugyan a "júniusi út" hívének vallotta magát, azonban "a hibák állandó emlegetését" hibáztatta, mivel az - úgymond - önbizalomvesztéshez és cinizmushoz vezet. Nem szabad a hibákat - írta - csőddé nyilvánítani.

36 December elején már maga Rákosi (aki éppen akkor érkezett vissza két hónapos "betegszabadságáról" Moszkvából, s a fejlemények ismeretében világos, hogy megerősítette oltani hátországát, ill. támogatói lettek erősebbek a Kremlben) jelentette ki PB ülésen, hogy a párt tekintélye csökken, mert túlzottan előtérbe lépett a népfront (!). A sok bírálat - szerinte - a párt lejáratását jelentette. A felelőst is megjelölte Nagy Imre személyében. Farkas Mihály - látva a szélkakas fordulását - gyorsan ismét Rákosi mellé sompolygott. Nagy Imrét újfent visszavonulásra kényszerítették: kénytelen volt "elismerni", hogy október 20-i Szabad Nép-cikkét helyes lett volna a PB-nek előre bemutatni, bár a cikk - mondta lényegében helyes, még ha talán egyoldalú is volt az új szakasz elleni támadások elítélése. A rehabilitálásokról azt monda, hogy emlegetésük talán zavart okozott, ám a hallgatás még rosszabb. Óvta Rákosiékai az egyoldalú harctól. Rákosit azonban már nem lehetett friss moszkvai jogosítványa birtokában megállítani. Nagy Imre elkeni a hibákat - harsogta -, "a fő veszély a jobboldaliság", ami ellen adminisztratív eszközökkel is (!) fel kell lépni.

37 Ettől kezdve csak az 1953 júniusa utáni "hibák" voltak terítéken, a sztálini idők pedig mintaként kezdtek szolgálni. 1955. január elején Nagy Imrét Moszkvában is elmarasztalták (Rákosi jelenlétében), majd megismételt kísérletek történtek megpuhítására; rá akarták venni az önbírálatra, amire nem volt hajlandó. Ekkor puccsszerűen házi őrizetbe vették (hivatalosan beteggé nyilvánították egy átmeneti koszorúér panasz után).

38 A jobboldaliság elleni harc jegyében 1955 elején lett ismét jelszó és program a begyűjtés fokozása, míg a terhek enyhítése jobboldali árulássá lett minősítve. Ismét szorgalmazni kezdték a számszerű téesz-fejlesztést és jelezték: az év őszén ismét elkezdődnek a tagosítások (melyek az intézményesített földrablás, az egyéni gazdák 34. Ld. pl. Szabó B. 231.- Meg kell említeni, hogy Szabó Bálint könyvében Nagy Imre útját végig ellenforradalmi készülődésként értékeli, mintegy igazolva a későbbi ítéletet. Az ő minősítése szerint Nagy Imre burzsoá nézetek terjesztője, frakciózó. a párt vezető szerepet aláaknázó, egyoldalú parasztpártoló volt. Mai szemmel mindezt nyugodtan vehetjük bátorságnak cs érdemnek. 35. Vö. Vásárhelyi Miklós: Fordulat. (In. Tóbiás 83.-) 36. Szabó B. 243.37. Uo. 247.38. Vásárhelyi Miklós: im. (In. Tóbiás 88.-)