Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

áttörés jellegű elvi gazdaságpolitikai változtatásokhoz a határozott szándék megvolt, ám a gyakorlati érvényesítéshez szükséges politikai erő hiányzott: erős eszközök voltak a visszahúzó erők kezén. Aligha a véletlen műve, hogy 1954. április közepén a Minisztertanács az említett decemberi határozat végrehajtásának ellenőrzése kapcsán kénytelen volt leszögezni: a végrehajtásnak ki kell terjednie a feltételek biztosítására is...! Az Állami Ellenőrzési Központ feladatává tették pl. a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen gépek és anyagok leszállításának kontrollját és általában a decemberi határozat gyakorlatban való érvényesülésének folyamatos ellenőrzését. 16 Valamivel korábban a Miniszter­tanács azt is megállapította, hogy az ipari miniszterek nem tettek meg mindent az új kormányprogram végrehajtására, nem valósult meg a tervezett átcsoportosítások sora, ami "a kormányprogrammal szemben meg nem értést, annak gyakorlati végrehajtása során ellenállást tanúsít". A Minisztertanács kemény szavakkal írta elő a lakosság, különösen a parasztság által keresett cikkek termelésének azonnali fokozását. 17 Nagy Imre jelentést kért tárcánként: kik azok, akik ellenállnak... Jegyezzük itt meg: már 1953 októberében regisztrálta a Minisztertanács, hogy a beruházások átcsopor­tosításánál ellenállás mutatkozik egyes tárcák vezetői részéről. Nagy Imre akkor szigo­rú és nyilvános felelősségrevonást ígért beosztásra és rangra való tekintet nélkül. Amint az előbbi határozat jelzi, sok foganatja nem lett a dörgedelemnek. 18 1954 decemberében a Politikai Bizottság elé került, azaz ismét a legfelső vezetés tárgyalta a mezőgazdaság fejlesztésének további feladatait. A terjedelmes előterjesztés - Hegedűs András terjesztette be - szerint az 1953. decemberi határozat végrehaj­tása "nagyobb részben még előttünk álló feladat", ha mutatkoznak is kezdeti ered­mények, így 1954-ben már jóval kevesebb volt a műveletlen föld, megszűnt a menekülés a földtől és javult az agártermclés biztonsága. A parasztság - olvasható az előterjesztésben - jóval többet fektet be, több eszközt-anyagot vásárol és ismét hoz­záfogott a szőlő- és gyümölcsfa telepítésekhez. Nőtt a sertésállomány is, viszont nem javult a marhatartás és a tejtermelés se számszerűen, se minőségben (igaz, ebben az ágazatban egyetlen év alatt nem is lehetett döntő változást remélni). Jelezte viszont a mezőgazdaság-fejlesztési program végrehajtási nehézségeit az, hogy az ipar csak részben teljesítette kisgép- és anyagszállítási kötelezettségeit, s így a korábban keletkezett nagy hiányok pótlása sem történhetett meg. Az ipari szerkezet-átalakítás, profilváltás lassúbb volt a tervezettnél: egyfelől eleve lehetetlen volt hónapok alatt érdemben változtatni egy végletesen hibás, torz, hadiipari jellegű struktúrán, másfelől a döntő posztok zömét birtokló sztálinisták inkább követték Rákosi itt-ott elszórt, rej­tett utasításait, mint Nagy Imréék esetenként jogszabályként is megjelenített akaratát. A tervezet a szövetkezetek munkájában is regisztrált előrelépést 1954-ben, de azt is megállapította, hogy sok szövetkezetben igen gyenge a fegyelem, nem fejlesztik a közös gazdaságot, s így a szövetkezet nem jelent példát a parasztság számára. Leszögezte a tervezet, hogy a fejlődés útja a szövetkezet, de első feladatként a 16. 524/4/1954. Mt sz. h. (ápr. 12.) - UMKL-Begy. M TÜK - 5/0012/95. 17. 523/1/1954. Mt sz. h. - Uo. 5. 18. 512/5/1953. Mt sz. h. - Uo. 3/0041/205.

Next

/
Thumbnails
Contents