Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

Szállítási Vállalat (!) irányítása volt. Az utóbbi vállalat példa a teljesen felesleges képződményekre, hiszen az áruforgalmi vállalatok teherautó-, ill. vasúti ügyeiket bízvást intézhették volna maguk, a tárca szállítási osztályának segítségével.

237 1953 tavaszán megindult a Begyűjtési Minisztérium egyes feladatköreinek átadása más tárcák részére, s ezzel a begyűjtés irányítása folyamatosan vált egyre áttekinthetetlenebbé. Megemlítendő, hogy eddig is a Begyűjtési Minisztériumon túl öt főhatóság volt érdekelt a begyűjtés különböző területeinek felügyeletében. (így a szerződéses termeltetésben jogosítványai voltak az Élelmiszeripari - cukorrépa, dohány, paprika, konzervnövények, cikória termeltetése, ill. a baromfi-, tej-, tojás és zsír átvétele - és a Földművelésügyi Minisztériumnak is a gyapot, kerti magvak és minőségi vetőmag vonalán. A zöldség és gyümölcs begyűjtésben és felvásárlásban szerepe volt a Bel- és Külkereskedelmi Minisztériumnak, a nyersbőr, gyapjú és vágójuh begyűjtésében és felvásárlásában a Könnyűipari Minisztériumnak, s végül a termékátvételben szerepet játszó földművesszövetkezetek vonatkozásában, valamint az erdei melléktermékek, lőtt vad, méz és gyógynövények területén a SZÖVOSZ-nak is...). Azaz, már a Begyűjtési Minisztérium megszervezésekor is meglehetősen ellentmondásos szervezet alakult ki. A begyűjtési tervszámok lebontását, a szervező munkát, ill. az ún. fő termékek átvételét a Begyűjtési Minisztérium végezte, és irányította, míg a többi terméknél az átvételt s néha a tervlebontást is más, az érintett termékek feldolgozásában érdekelt tárcák irányították - végezték. Lényegében arról volt szó, hogy az 1952-ben, a hidegháborús légkörben, a hadigazdálkodás jegyében létesített Begyűjtési Minisztérium helyét nehezen találták meg a gazdaságirányításban. Létének okszerűsége erősen kérdéses volt; létrehozását főként a begyűjtés, mint politikai feladat kiemelt végzésének célja indokolta. A termékek termelése és átvétele, forgalmazása-feldolgozása közé ékelődött be, gazdaságilag feleslegesként. A fő termények (gabona, bor, állat) vonalán ugyan az átvételt is irányította s végeztette vállalati apparátusával, de erre is csupán a hiánygazdaság közepette folyó állami készletezés, mint kiemelt feladat, ill. a begyűjtés mögötti politikai célok miatt került sor. A feladatokat zökkenőmentesebben láthatta volna el részint a Belkereskedelmi, részint az Élelmiszeripari Minisztérium. A közbeékeltség, ill. a gazdasági élet logikájának teljesen figyelmen kívül nem hagyhatása idézte elő az ellentmondások sorát, azt, hogy egyre több cikk esetében került a begyűjtés és felvásárlás irányítása is más tárcákhoz. Ugyanakkor végig megmaradt a Begyűjtési Minisztérium jogkörében a begyűjtés "elvi" irányítása, a tervlebontás végzése és az ellenőrzés. Mivel a korszakban elvi irányítás és operatív végrehajtás mindig és minden szinten keveredett, elképzelhető, mennyi párhuzamosság, ellentmondás keletkezett már a begyűjtés tárcaszintű irányításában is! 1953 júniusában tehát a Begyűjtési Minisztérium tej-tojás-baromfibegyűjtő igazgatóságát (a felügyelete alá tartozó vállalatokkal együtt) átadták az Élelmiszeripari Minisztériumnak, de az imént említett módon: csak az operatív munka lett az Élelmiszeripari Minisztériumé, a tervkészítés, a kötelezettségek kivetése és a végre237. Tisza József miniszter levele Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszterhez 1953. júl. 27. - Uo. 19/5.