Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
A minisztert munkájában tanácsadó testületként kollégium, 1953-tól pedig szovjet "tanácsadók" (valójában: a megszálló hatalom ellenőrei) is "segítették". A kollégiumi üléseken a minisztérium vezetői és meghívottként a tárgyalt kérdésekben illetékes társminisztériumok, központi szervek képviselői vehettek részt. 222 Ha az iménti táblázat két oszlopában felsorolt önálló részlegeket összevetjük, szembeszökő a funkcionalizmus erőteljessége. A centralizációs modellből egyenesen következő funkcionalizmus szinte megbénította, önállótlanná tette a szakmai részlegeket, másrészt az adatszolgáltatások, nyilvántartások kóros elburjánzásához, párhuzamosságokhoz, egymást keresztező, ill. megduplázó-megtriplázó intézkedésekhez vezetett. És ez csak a kezdet volt! Még 1952-ben további lépések történtek a központosítás és a funkcionalizmus jegyében. A beruházásokat 1952 első felében még a tervfőosztályon működő beruházási csoport, ill. a szakfőosztályok pár fős beruházási részlege irányította; a végrehajtás a vállalatok feladata volt, ahol is azt még néhány fővel megoldották. Ez a logikus és ökonomikus megoldás azonban nem funkcionált sokáig: 1952 közepén a minisztériumban 45 fős (!) beruházási igazgatóságot létesítettek, s feladatává tették - "... ha valamely vállalat beruházások lebonyolítására nem alkalmas" - a beruházások lebonyolítását is... 223 A fenti okok mellett szorító gondok idézték elő 1952 júliusában a tárca ellátási igazgatóságának felállítását. Igen kevés volt ugyanis pl. a teherautó-abroncsgumi, cement, fűrészáru, és sok gondot okozott - főként csúcsidőben - a szállítások megtervezése és lebonyolítása, a vasúti- és teherautó-kapacitás optimális kihasználása. A megoldást a vezetés-ellátási igazgatóság, tehát a tárca anyagellátását (pontosabban a Tervhivatal által utasításba adott anyagkeretek tárcán belüli szétosztását), a készletnyilvántartási-átcsoportosítást, és a szállítási (felülről megint csak eleve meghatározott) kapacitások felhasználását minisztériumon belüli vállalatszerű egység életrehívásában látta. A Tervhivatal keretszámain az új igazgatóság sem változtathatott. A racionálisabb szétosztás, ill. a szállítások pontosabb, figyelmesebb szervezése megoldható lett volna a korábbi apparátus működésének javításával is. 224 Jellemző momentumként megemlíthető, hogy pl. a gumiabroncsok darabszintű szétosztása a begyűjtési hivatalok és vállalatok között a minisztérium feladata volt; nemegyszer maga a miniszter diszponált a szűkös készletek felett... 225 A minisztérium legszívesebben mindent maga intézett volna, ha ennek nem lettek volna leküzdhetetlen akadályai. Mindenesetre 1952 során a középirányító gazdasági szervezeteket sorra bevonta saját apparátusába. Az 1948-as államosítások után az egyes ipari, s így az élelmiszeripari-feldolgozóipari, a termékátvételben is szerepet játszó ágazatokat ipari igazgatóságok vezették, mint középirányító szervek. Hamarosan azonban az ipari igazgatóságokat az illetékes 222. 2040/12/1953. Mt sz. h. - HT 12/49. (máj. 28.), ill. Feljegyzés Tisza József miniszter részére 1953. aug. 21. - UMKL- Begy. M. Titk. - 25/4. 223. Az "igazgatóság" elnevezés utalt arra, hogy a beruházások vitelére - vezetésére - szinte tárcán belüli vállalatként működő részleg alakult. - Uo. 2. d. (Koll. 1952. júl. 8.) 224. Uo. 1. d. (Koll. 1952. jún. 3.); Uo. 2/1. (Koll. 1952. nov. 6.) 225. Feljegyzés 1953. júl. 8. - Uo. Titk. - 14-2/b-1953/2349.
